Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Bevezetés
9 anyakönyvét, ahová a felső tagozat hallgatói, a studentes, studiosi, a tógátusok beírták nevüket. Sokszor ezek mellé a nevek mellé utólag hozzáírták az illető személy életének néhány fontos mozzanatát. Az iskolatörvényeket aláírók névjegyzékei azonban csak a legszükségesebb személyi adatokat tartalmazták. Az iskolában folyó belső életről, melynek megnyilatkozásaiként tekinthetők az iskolai előadások is, nincsen bennük szó. Jóformán egyetlen kivételt a Kolozsvári Unitárius Kollégium szenioraitól vezetett Fasciculusok 1 4 képeznek, melyek betekintést engednek a Kollégium tanulóinak életébe is. A szeniorok személyétől függött azonban, hogy milyen mértékben tájékoztatott erről. A Fasciculusokbz beírták az érkező és távozó diákok nevét, a tanárok beiktatását, az unitárius egyház jelentősebb eseményeit, pl. a püspökválasztásokat, zsinatokat. Az iskola belső életéből azonban a temetések, cantatiok, astatiok, lakodalmi és egyéb alkalmi köszöntések, valamint az ilyenkor befolyt jövedelmek feljegyzése, a jövedelem szétosztása volt a fontos. Feljegyzik a fegyelmi ügyeket, gyakran megemlékeznek a tanárok beköszöntő szónoklatairól, beszélnek az examenekről, de ritkán írnak az ilyenkor vagy más alkalmakkor tartott ünnepségekről, iskolai produkciókról, színjátszásról. Bár az utóbbiról ennek ellenére a Fasciculus az egyetlen forrás. Szinte országos viszonylatban kivétel, hogy „hivatalos szerv" ennyire számon tartja az iskolai színi előadásokat. Más helyekről (Marosvásárhely, Sárospatak, Vadosfa, Losonc) legfeljebb valamelyik diák személyes jellegű írása említ ilyeneket. Csak a XVIII. században jegyzik fel hivatalból az ünnepélyes, nyilvános produkciókat, declamatiokat, actus declamatoriusokat, actus oratoriusokat, pl. Pozsonyban az evangélikus liceum Ephemeridesében. Ahogyan az egyes iskolák tanulóinak anyakönyvéből nem derülnek ki az iskolai előadások, ugyanúgy hiányoznak ezek az egyes egyházközségek lelkészeinek, az egyházkerületek szeniorainak (espereseinek), az egyházmegyék püspökeinek névjegyzékeiből, annak ellenére, hogy életpályájuk kezdetét ők is olyan iskolákban töltötték, ahol bizonyára előadtak, játszottak és játsszattak iskoladrámákat. Ezek a jegyzékek kis részükben egykorúlag, folyamatosan készültek, nagy tömegükben azonban az eklézsia múltját kutató lelkészek buzgó gyűjtése hozta létre őket. Különböző egyházközségi irattárakban, szeniorátusi levéltárakban átböngészett sok katalógusban azonban többnyire nem találtuk nyomát az iskolai színjátszásnak. Szinte kivételszámba megy, hogy a bukaresti Akadémia Könyvtár ms. lat. 180. számú, 1757-ből való Elenchus Pastorum Cibiniensium et Rectorumban az 1687-ben nagyszebeni rectorrá lett Krempes, Johannesről az olvasható, hogy az iskolában Terentius elkeresztényesített komédiáit játsszátta. A Schulek Mátyástól összeállított Catalogus VirorumEcclesiasticum ... (Ev. Orsz. Lt V.49.) mindössze Missovitzról mondja, hogy komédiákat adott elő, nevezetesen Osgyánban a Seculum emortuum címűt. Bővebb termést hozott a vizitációs jegyzőkönyvek, egyházlátogatási protocollumok némelyikének átvizsgálása. Nyolc új előadási adat került elő pl. a csetneki ev. egyházi levéltárban őrzött Protocollum Religioso-Szentkeresztianumból, mely szerint Sartorius, Elias csetneki rector 1694-et követőleg az évenként ott tartott zsinat előtt nyolcszor játszatott actusokat. A nagyrőcei (Revuca) ev. szeniori levéltárban őrzött Protocollum Peczelianumban arról olvashatunk, hogyha a rector komédiát adat elő, a bevétel egyharmadát a tanulóknak kell adnia. (Az OSZK Fol. lat. 2096. 53a-54a lapjain található
