Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Bevezetés

7 emberek sorsa az aranykortól a vaskorig, hogyan hozott létre Baucis és Philemon a hátuk mögé dobált kövekből új nemzedéket. Nincs cselekménye, de van szerkezeti rendje, mely mind több érdekelt személy bevonásával viszi fokról fokra előbbre a kérdést, vajon az asszonyi nem külömb-e a férfiakénál, a víz előbbre való-e a bornál, és a mesterségek képviselőinek vetélkedésében ki viszi el a pálmát. Mindezeknél drámaibb műnek valljuk, természetesen, az olyan alkotásokat, melyekben a fellépő személyek eljátszszák, és nem elmondják az eseményt. A szó igazi értelmében vett drámai cselekményről, valódi drámaiságról azonban az iskolajátékokban ritkán beszélhetünk, csak elvétve találkozunk a drámai küzdelemmel, jellemformálással. Munkamódszerünkből következett, hogy forráskiadványunkban nemcsak a szövegekkel foglalkoztunk, hanem minden olyan tényezővel, mely az előadással kapcsolatos. Igyekeztünk összegyűjteni minden adatot, mely az előadás körülményeire utal, az előadás színhelyére, a színpadi felszerelésre, ruházatra, álarcokra és más kellékekre vonatkozik. Nem mellőztük el a közönség összetételére, viselkedésére, a játék hatására, értékelésére utaló nyilatkozatokat, beleértve a közönségnek és maguknak a színjátszó diákoknak a véleményét. Kiadványunkba felvettük a felettes hatóságoknak, zsinatoknak, az iskolaszabályzatoknak az előadásokra tartozó rendelkezéseit, engedélyezését vagy tilalmazását, az ebből keletkezett fegyelmi eljárásokat, a diákoknak vagy tanítóknak a színjátszásért folytatott kezdeményezését, harcát. Ezért idéztük részletesen pl. Comenius írásából azokat a passzusokat, melyek Sárospatakon a színjátszásért vívott küzdelmének történetét, az iskolai játékok hasznosságáról alkotott véleményét tükrözik. Előfordult, elsősorban a XVIII. század vége felé, hogy az iskolában nem iskolai előadásra szánt műveket vittek színre, hanem a kor ízlésváltozásának megfelelően énekeszenés játékot, operát, pásztorjátékot, világi színpadra szánt rokokó drámát vagy éppen katolikus pap (pl. Simái: Mesterséges Ravaszság) drámáját. Ezeket nem tekintjük protestáns jellegű iskolai drámáknak, forráskiadványunkban azonban ezeket az adatokat is feltüntetjük, minthogy protestáns diákok eljátszották őket. A fentebb említett sokrétű adatot csak nagyon heterogén forrásból sikerülhetett összegyűjtenünk. A legfontosabb, bár kevés adatot nyújtó egyik forrástípusunk a drámaszövegek egykorú nyomtatott kiadása volt. Ezek csekély számánál jóval többet nyújtottak az előadás idején nyomtatott színi programok (argumentumok, periochák). Ezek 1,2,4, ritkábban 8 leveles fólió, oktáv vagy kvart formátumú nyomtatványok, melyek címlapjukon közlik a darab címét, azoknak a nevét, akiknek jelenlétében, tiszteletére a darabot bemutatták, továbbá az előadó osztályt, az előadás helyét és idejét. A szerző neve csak ritkán szerepel a címlapon. Ha nem egyleveles nyomtatványról van szó, a program közli a dráma tartalmát (argumentum) előbb összefoglalóan, lerövidítve, majd jelenetről jelenetre. A cselekmény menetének részletes ismertetésénél a szerepeket játszó személyek nevét is ott találjuk. Máskor a szereplők névsora következik az argumentum után. Ha nem egyetlen osztály mutatta be a darabot, akkor osztályok szerinti csoportosításban adják a diákok nevét. A szereplők névsorát néha a szövegből választott szemelvény előzi meg.