Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Református darabok

SÁROSPATAK Sárospatakon 1531-ben Perényi Péter alapított triviális iskolát, de igazából fia, Gábor alatt vált életképessé 1550 táján. Először lutheri szellemben működött, és a lelkész tanított benne. Magasabb fokú, a quadriviumot is magában foglaló intézetté Szikszai Fabricius Balázs emelte második rectorkodása (1566-1576) kezdetén. A Perényieket követő földesurak mindegyike (Dobó Ferenc, Lórántffy Mihály, Rákóczi György) fenntartotta az iskolát ezen a színvonalon. A Palatinatus iskolatörvényeit tükröző 1621-i iskolatörvényekben olyan szervezetet kapott, mely kisebb módosításokkal a XIX. századig fennmaradt. {Békefi Rémig: A sárospataki ref. főiskola 1621-iki törvényei. Sárospatak, 1899.) 1621-től két, 1629-től hol három, hol négy tanára volt. Az iskolában elemi ismereteket, gimnáziumi tananyagot tanítottak, mely a filozófiával megalapozott teológia szolgálatában állott. (Mészáros István: Pa. iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között. Bp., 1981. 312.) A rector és a tanárok oktatták a filozófiát és teológiát, minden második hónapban disputatiot rendezve, a skolasztikus filozófia szabályai szerint vitatva meg a rector által kitűzött vitatémákat. A grammatikai, retorikai, poétikai osztályokban a collaboratorok, a nagyobb diákok tanítottak. Közülük kerültek ki a paedagogusok is, akik a kisebb gyerekekkel foglalkoztak, és azokat a gimnáziális tagozatra előkészítették. Úgy látszik, hogy "a sárospataki iskolában — mint bizonyára a többi református iskolában — mind a teológiai-filozófiai és gimnáziumi tagozat, mind pedig ezeken a tagozatokon belül az egyes osztályok határai eléggé elmosódottak, életük-oktatásuk jobbára egybefolyt a 17. század első évtizedeiben." (Mészáros i.m. 315.) A növendékek csoportokba szerveződtek, collatiokba, ahol elnököt választottak, és annak vezetésével gyakorolták, mélyítették el az előadásokon hallott és leírt tananyagot. Hat collatio volt: a "collatio repetentium" (valószínű a latin mondattant tanulóké), a "collatio stylum exercentium" (poétika-tanulóké), "collatio declamantium" (retorika-tanulóké), és a filozófia-teológia tagozatos növendékeké: a "collatio disputantium, — analysin sacrorum textuum instituentium, — és concionantium". (Uo.) Részletes tananyagfelosztást, a használt tankönyvek jegyzékét a szabályzat nem tartalmazza, csak a latin és görög auctorokat sorolja fel. A studensek subscriptios könyve 1615-től kezdődő aláírásokkal ránk maradt, nevük mellett legtöbbször első állomáshelyük megjelölésével. A kollégiumból (1625-ben már így említik!) kikerülő növendékek háromnegyed része egy-két éves rectorkodás után vagy anélkül, nagyobbrészt külső akadémiákat látogatván - papi állásba került. A nagyobb diákok közössége volt a coetus. Vezetője a senior, az iskolai rend és fegyelem őrzője. Az egyéb diáktisztségek mellett fontos szerepe jutott a prebitornak, ő tartotta számon az iskola földjeinek termését, az alapítványok, szőlőföldek jövedelmét, és felügyelt az élelmiszerek beszerzésére.