Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Református darabok
482 Az oktatás hagyományos rendjén akart változtatni a puritánus-presbiteri felfogású Tolnai Dali János. 1638-1642 közt volt először rector. Azzal tette korszerűvé a felső tagozat tananyagát, hogy fizikából és logikából Ramus, teológiából pedig Amesius műveit adta elő. A protestáns ortodoxia azonban újításai miatt 1642-ben elmozdította állásából, az általa bevezetett tankönyveket kitiltotta. Lórántffy Zsuzsanna 1649-ben újra visszaállította az iskola élére. Az ő tanácsára hozta Sárospatakra a fejedelemasszony Comeniust, hogy segítségével főiskolává, akadémiává fejlesszék a kollégiumot. Comenius új iskolaszervezetet szeretett volna létrehozni Sárospatakon, a panszofikus iskolát. Tervezett iskoláját hét osztályra osztotta, melynek mindegyikében mindenről tanulnak a növendékek koncentrikusan gyarapodó és mélyülő körökben. Az alsó három osztálynak (Vestibulum, Janua, Átrium) azt a feladatot szánta, hogy a tanulók megtanulják a latin nyelv alapjait, rendszerét a dolgok megismerésében és a természetes beszéd szerkezetében. A negyedik, filozófiai osztály a dolgok belső vonatkozásaira oktasson; az ötödik, logikai osztály, a politika az emberi társadalom törvényeit, a világ ésszerű berendezését láttassa meg; a teológia, a hetedik osztály a túlvilágra vezető utat tanulmányozza és erre készítsen elő. Mindennek az alapját azonban az anyanyelvi iskola adja meg. Ennek számára készítette el tankönyvként az Artificii legendi et scribendi tirocinium és a Lucidaríum című tankönyveit. Ezek latin nyelvűek, de magyarul kellett őket alkalmazni az írás, olvasás megtanítására, a képek és a szövegek alapján a világ dolgainak megismertetésére. Akik az anyanyelvi osztályból a latin iskolában továbbtanulnak, az I—III. osztályban koncentrikusan szócsoportokban tanulják a latin szavakat a dolgok megismerésével egyidejűleg, megismerve így a körülöttük lévő világot, a mindennapi életet. Ezért kívánta Comenius ebben a három osztályban a köznapi latin nyelv tanulását, auctorok olvasása nélkül. A latin nyelvtanulással egybekötött világ megismerését szolgálta Comeniusnál a színjátszás is, a Schola ludus. Ez éppen olyan úttörő terv volt, mint az új módszertani eljárást kívánó tankönyvei. A panszofikus iskola felső négy osztályának megszervezésébe Comenius nem fogott bele. 1654-ben elhagyta Sárospatakot. Távozása után nemsokára a nehéz megpróbáltatások, a bújdosás évtizedei köszöntöttek a sárospataki kollégiumra. Thököly alatt pár esztendeig működött ugyan a kollégium Sárospatakon, de ezután csak 1703 őszén állították újra helyre. A szabadságharc bukása után a jezsuiták ismételten megpróbálkoztak, hogy betiltassák működését. 1714. augusztus 1-én Sárospatakot artikuláris helynek nyilvánították, ami véget vetett a további háborgatásnak. Etájt viszont ifj. Csécsi János racionalista, kartéziánus tanítása miatt keletkezett háborúskodás zavarta a munkát, míg 1735-ben Csécsit (és ellenfelét) eltávolították az iskolából. A kollégium vezetését szemlélteti, hogy 1713-ig egy, azután két tanár oktatott. Az alsóbb csoportokat változatlanul a tógás diákok tanították, akik mint a XVII. században, a coetus szervezetében diákönkormányzatban éltek. A külső és belső bajok évtizedeken át nem kedveztek az oktatásnak, a tananyag korszerűsítésének, a módszer megváltoztatásának. Csak a XVIII. század második felében találkozunk újításokkal. Szilágyi Márton természetrajzot tanít, és természetrajzi múzeumot szervez, Szentgyörgyi István magyar nyelvű tankönyveket ír, Szombathy János egyetemes irodalmat tanít.
