Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Református darabok

467 NAGYENYED 1792. június 29. VOLTAIRE: BRUTUS. (Magyarnyelven) Ad. Magyar Hírmondó 1792. július 27.: "Az idevaló Reform. Kollégyiom rendszerént el-jádzik minden esztendőben egy Teátromi Darabot. Ezen bé-vett szokás szerént, Jun. 29-dikén, ama nevezetes szomorú Játékot Voltér Brutusát jádzotta, leg alább is ezer Nézők előtt. Derekassan ment végbe a jádzás átallyában, főképp Orbán Péter nevezetű Ifíju, a ki Brutus személlyét viselte, ugy jádzott, hogy mindeneknek tökélletes meg-elégedéseket érdemiette." (II. 148.) Lit. Ferenczi, 1892. 462. - Ferenczi, 1897. 70. - Bernáth, 1902. 20, 61. Vita, 1943. 73. - Bodolay, 1963. 107, 123-124. - Vita, 1968. 157-158. Vita, 1968. IgSzó 126. - Enyedi, 1972. 18. - Wellmann, 1982.180. sz. [Vö. a következő szám alatti tétellel!] - Penke Olga: Voltaire tragédiái Magyarországon a XVIII. században. FK 1985.126. 1792. június 29. DIÉTA. Ad. 1. Magyar Kurir 1792. július 17.: "Itt a Ref. kollegyomban tanito Déak Praeceptorok Voltémak Brutus nevű játékját egy vig-játékkal edgyütt a múlt hónapnak 29-dikén el-játzodák. Minthogy éppen akkor tartaték a V.megye közönséges gyűlése, igen sok méltóságok valának ezen játéknak nézői. A Komédia matériája vólt a Diéta, holott - Inops Potentum dum vult imitari, perit; az az Gyepesy Úrfi a sok paszomántos parádé miatt mindenéből ki-pusztult. Ezen Játék igen jelesen és mindeneknek kedvek szerint ment véghez, hanem az az egy tsak ugyan ki tettzett belölte, hogy a Deák egy ollyan maga el-hitt kevély semmi, kiből még tsak idővel lehet valami. Ezek a nagyobb füstű, mint valóságu, szegény gyólts inges kevély valamik, az Humanissimus Praeceptorok - minden professoraik és Kurátoraik hire nélkül egy Magyar Kurírt is vittek volt fel a Theatrumra és e mellett az ott lévő Posta-mester Ur ellen egy Correspondens Levelet, melly által ezt mind a kettőt ... ki akarták satirizálni; de az egész dolog ki-mutatta, hogy Tzinege fogó tök koholmánnyá, és annál rosszabbul jött ki, mivel ezt a Professzorok közül némellyek a Theátrumon észre vévén, a Humanissimus Praeceptoroknak tsak nem az oldal bordájokra ütegettek a náddal, és a Professorok a Kurátoroknak ezen Deákok ellen panaszt is tettenek. A Kurir ugyan semmi részbe sértve nem vólt, hanem nemelly dolgokra nézve neki is szóban kellett forogni. A Komédia azonban ditséretesen mene végbe, és bár minden Oskolák Nemzeti nyelvünk ditsöségére ezt követnék, - azzal a külömbséggel, hogy a Deák mint egy orránál meszszebb nem látó actualis semmi, a Professora hire nélkül máskor semmit se tselekedjék." (57. szám 894. 1.)