Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Bevezetés
10 „Consignatio Salarii et Proventuum Rectoris Scholae Rosnyaviensis" szórói-szóra tartalmazza ezt a zsinati határozatot a rectornak fizetendő díjazásról írva, és hasonló módon rendelkeznek 1705-ben Missovitz Mihály díjlevelében. Uo. 54ab.) Az iskolák fenntartása a reformációt követőleg sokáig a városok feladata volt, felügyelete pedig elsősorban a lelkészre tartozott, aki sok helyen köteles volt a tanítót élelmezni. A tanítókat meghívó levelekben, a fizetségüket megállapító díjlevelekben, a tanítók időnként panaszkodó felszólalásaiban, felmondóleveleiben, a tárgyalásokkal kapcsolatos tanácsi jegyzőkönyvekben is előfordul néha az iskolajátékok ügye. A városok és egyházak számadáskönyvei sok olyan tételt tartalmaznak, melyek iskolai előadásokkal függnek össze. Ezekből az adatokból az eddigi kutatók főként az egyes esetekben a rectornak, diákoknak, tanítóknak kifizetett összegekről tájékoztattak. Legtöbbször figyelmen kívül hagyták azokat a tételeket, melyek arról szólnak, hogy a városi hatóság pénzt fizetett az ácsoknak, akik teátrumot, színpadot állítottak fel, szedtek szét, vagy pénzt adtak festési munkát végző mesternek, a színjátszásban közreműködő zenészeknek. Bár a számadáskönyvek tételeiből sokszor legfeljebb az előadott darab címét vagy tárgyát tudjuk meg csupán, az iskolai színjátszáshoz jelentős adalékok az ilyen tájékoztatások. Természetesen nem állt módunkban a sok-sok városi számadáskönyv megvizsgálása, az eddig közölt adatok kiegészítése. Azonkívül, hogy ez roppant időigényes munkát jelent, a történeti Magyarország sok városában a számadáskönyvek jelenleg számunkra hozzáférhetetlenek. De a gyűjtés során ellenőriztük pl. Ábel Jenő bártfai adatait, melyeket a XVI. század végéig írt ki; azokat kiegészítettük és a vizsgálatot 1669-ig folytattuk. 1600-tól 1669-ig Bártfáról 26 eddig ismeretlen tétel került így elő.. Átvizsgáltuk Ábel Jenőnek á besztercebányai, kassai, jászói, késmárki és a zólyomi levéltárakból készített másolatait, valamint Fraknói Vilmos feljegyzéseit, melyek az MTA kézirattárában találhatók. A soproni számadáskönyvek, tanácsi jegyzőkönyvek adatait Gamauf-gyűjteményeiből jegyeztük ki. Az említetteken felül módunkban állt kutatásokat folytatni több szlovákiai levéltárban. Besztercebányán 80 év városi számadáskönyvét (1550—1580,1600-1650) vizsgáltuk át, Trencsénben 24 évét, Körmöcbányán 15 esztendő, Breznóbányának az 1668— 1673 évekről szóló kiadásait. Átnéztük az erdélyi Beszterce város XVII. századi számadáskönyveinek nagy részét. Számos új adat került felszínre kutató munkánk során. Dolgoztunk a pozsonyi volt evangélikus liceum kézirattárában, és az ottani Ephemeridesekből, éppen úgy mint az OSZKKt-ben lévőkből sok actus oratorius, declamatorius tartásának tényét, témáját sikerült megállapítanunk. Kiadványunkba csak a közönség jelenlétében tartott actusokat vettük fel. Kutattunk a mártoni Matica slovenská kézirattárában. Az itt őrzött Buchholtz György-féle Itinerariwriból 18 iskolajáték genezisét sikerült teljes mértékben felderítenünk. 1 5 Ugyanitt egy kézirat, az 597 ms. jelzetű drámagyűjtemény, 1 6 29 iskoladráma szövegét őrizte meg számunkra. A drámák az 1670-es évek táján keletkeztek, legnagyobb részüket az epeijesi evangélikus kollégiumban, néhányat a lőcsei és a bártfai iskolákban vittek színre a tanulók. Kétségtelen, hogy a számadáskönyvek adatainál a már régebben ismert, nyomtatásban is napvilágot látott, illetőleg újabban ismertté vált kézírásos diáriumok, naplók, önéletrajzok konkrétebb, minőségileg értékesebb adatokat tartalmaznak az országban