Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

V'STENI DICZERE7EC. XVIII binye előtt, alnokfaginkbol hogy ki terhetnéuc az nagy Itten előtt, cs meg érthetnéncő igafla^át mi romlafunc előtt. Sietne hozd rcanc az Itten é nagy vefjecfelmet, Mert az VR Itten mindenben igaz fenfcinec nem enged , á kic bebedét femminec vélic o bent felíegcncc. De mégis kérűnc őrőc VR Itten az te bent neuedert, ki Egyptomtiac főidéből regen ki hozad nepedet, es hatalmaiul fel magaíjtalád híredet neuedert. Noha vétkeztűnc es eletünkben neked nern éngettúnc, de nagy VR Itten igattagodban kőnyőrúlly mi raytunc, térién-el immár az te haragod ne maradgyon raytunc. Ments meg immaran mi nemzetünket az te haragodtul, vegyed ki immár te hiueidet az nagy pubtafagbol , kőnyőrűHy raytunc menny-beíi Itten irgalmattagodbol. Mi bűneinkert es atyainknac ő gonofla^oá kert, méltán bcnucdgyúc cz vekecíelmet a loc álnokfagert, méltán kidalmaz minden Jjombéd nép minket mind ezekert. De