Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZEENTRGYHAZBAN VALÓ DehalgaíTaJ meg órőcVR Iften cn imadfagomot, mint te íjolgadnac ne vcfted hátra en kialtafomar, meg nc vtallyad kőnyorgőc neked az cn fiozatomat. Tekents io keduel áz teelpuíjtult áldot íjent helyedre,az V R R A való tekentetedert ne hadd ez infégbe,az Meífiafcrt az tc nepedet teríts eppulefre. Háyts-le cn hozzam cn V Ram Iften az te füleidet, nyifd-fcl immaran á mi Vrunkcrt az tc f;cmcidet, cs tckcntícd meg az mi kietlen nagy vcíjcdel műnket. Tekents meg immár á magaftagbol az te vára íodat, kin fegítíegűl czac az te áldott neued hiüattatott, kőnyőrűlly rayta, mert irn io! latod, hogy mind el rontatott. Nem hannyuc elé kőnyőrgefűnkben mi igaíía gunkat, es te elődbe mi nem tamafjttyuc mi lamborfa^unkat, hanem czac az tc véghetetlen nagy irgalmaííagodat. Hal^afs meg Vram legy engedelmes Vram Iegy fűgyelmes, tennen magadért en Vram iften nc legy kcfcdelmes, az te neucdert az tc nepednec, legy immár kegyelmes. Diczc-