Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

F A SE NTE G Yíl'A ZB A N VALÓ Egei; Ilracl mind almi hágá az te tőruenyedet,' tőled el téruén elé nem vőuéaz te bcíjededet, méltán boczattad azért mi rcanc tz nagy vefjedelmet. Mind be töltötted az mi leiünkön íénegetc1 fedet, nagy átkaidat ellenűnc való íoc eskúueíidet, mint ijent Moyíes az te hiw ijolgád Ijoláott bennünket. Ránc igazítád az te igedet az mi búnűncíje1 rént, es mondafodat be tellycíítéd igaflágod fjerént, azt nem mondhattyuc, hogy nem lett volna ezerdemúnc íjerént. Elől talalá mi Birainkat az te íteleted, mert igaífagual nem vala bennec az tc /jent felcimed, nem forq^ vala o Ijcmec előtt te igaz tóruenyed. Im mclly kárt tőnec Ierufalcmnec mind áSido ncpnccjloha nem volt igy ég a'att dolga vaíamelly nemzetnec, mclly nagy (jertekn veGedelmé lőn á Sido nemzetnec. Immár mind be tőit á mit regen fjolt MoyJ fes Prophcta, az mi feiűnkőn be tellyefedéc á mit Iften monda, czac ennél inkab meg ne rontaná az ő nagy haragia. Még fem kőnyőrgénc efcdezc/Tel az V R fjinyc