Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

V'STENI DICZERE7EC. XVII Azért teneked méltán mődhattyuc Vram hogy igaz vagy, es nem mondthattyuc hogy tőruentelen minckúnc rontonc vagy, íenki nc mondgya hogy okanelkűl te boflju álló vagy. Miénc VR Iften á fjegyenkedes es ortza pirulás, méltán erdemlyöc hogy reanc fallyon minden íjidalmazas, mi nemzetünkön minden népektől hogy legyen káromlás. Nagy budofaíra meg ezufolafra iutatád ügyünket, mind ez vilagnac foc hatarira cl oblatil minket, mindennépec kózt vtállyác pőkicaz mi népeinkét. Mé gisazt mondom hogy plronkodas legyen mi ortzanknac, mi kiralyinknac , feiedelminKnecaz mi Atyainknac, mert nem volt vége ellened való foc alnokíaginknac. Teneked kedig felfeges Iften legyen irgaímaffag, mi hozzánc való nagy fjerelmedert Jegyen hála adás,mert noha neked ellened iártunc de mégis el nem hagytz. Tudgyuc hogy foha mi nem engedtúnc az te tanatíodnae, es hc!t nem adtunc te tőruenyedben volo mondafodnac.íemmi bőczúler nem volt mi tőlúnc te l'rophetaidnac. E Egcfj