Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI DICZERITEC. X1III Ehfcg miatt az mi refíűnc meg kcferedett, mint égő kementze bőrűnc meg repedezett, az mi lelkűnc banat miatt meg kefercdett, Riúűnc kedig bűnűnc miatt kétíégben efett. Az mi afljon nepeinc meg alaztatánac, nagy foc Rűzec pogan miatt meg rontatánac, Mert nem engedénc ifteni parantfolatnac, azért Iften kúldé reanc az poganokat. Feiedelmec kózőíűnc mind el ki fogyanacj es az tanacz állo népcc mind el halanac , az kőz népec egy-más kőzőtt vifiját vonánac, ie-' gye hogy mayd vége L-Ren mi orRagunknac. Nagy haragia vagyon raytunc az VR Iftennec , tcrmefterc ellen élűnc Rent igeiencc, es ellene iarune mindenben Rerzeíenec, ezzel adunc okot minket bűntctéíenec. TermeRet kűuől élncc poganoc ifínacka/, á Regény rabokat veric dő^őnyeg fackal, nintfcn ki őíjue tudgyort férnie azockal , Mert óíjue mi nem férheténc Atyafiackal. El tauozéc már mi tőlűnc az mi őrőműnc, D ij rnert