Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZEENTEGYHAZBAN VALÓ mert katonanelkűl vagyon már az mi feiűnc, azért íjűklcg hogy íjiuűnkbcn mi kcfcrcgiűnc, bűntelenül VR Ittenncc hűiből kőnyőrőgiűnc. Iay mi-nekunc mert meg bantottuc Iftcnűnket, azért fogta keferűfeg az miíjiűűnket, fetét homály el borítá mi fjemeinket, vadac rokac fellel iáriác mi telekinket. Bizodalmunc vagyon benned kegyelmes Iften , ki meg maradtz mind őrőcké diezőfegedben , ha győttretűnc bűnűnc íjerent á mi tettünkben, nem hagyts tőled el ftakadnunc az mi lelkűnkben. Mire Vram mind őrőcké feledtz cl minketi illy fokáig kefergeted bufolt lelkűnket, kérűnc azért téríts hozzád az mi íjiűűnket, mert nem nyeriűc naladnelkúl iduőflfcgűnkct. Vedd-cl rolunc kérűnc teged nagy haragodat, cs vyíts-meg már minekűnc az mi napinkat, kegyelmes Itten otalmazd meg mi házainkat, ho^y diczeriűc mind őrőcké bent Haromfagot. VGXAN AZON JEREMIÁS fyophetanac kbnyórgefebol mas no tan Való Siralmas enec. Kefcr-