Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SENTEGYHAZBAN VALÓ es az mi crdőnc fáiéban nagy árunn valtfunc", egyéb féle fjűkfegetis mindent nenuedgyűnc,mert Iften parantfolattyanac ellene tettűnc. 1 ereh alatt az rabfagban nyakunc le íjcgéc, femmi-nemő nyugodalom nem engettetéc, mert femmi kc^yefleg kőztűnc nem lelettetéc,azért pogan népnec fjiue raytunc nem eféc. Idegen nép kőzt kereífűc mi kenyerünket, "mert földünkben nem fegellőc á fjegenyeket, nyomorultakrol el forditóc mi kémeinket, azért ,veté Iften reanc haragos fjemét. Atyainc vétkeztenec de mar őc meg holtáé, mi-es kőuctői voltunc alookfagoknac, im mint váf^c-meg beleié fogoc fioknac, mert ellene tőtt Ifteni parantfolatnar. Kic fjolgác voltác moft vrr.lkodnac -mi raytunc , mert fjolgác léuén Ifcennec mi nem íjo/galanc , minden Ifteni tifjteletet mi meg vtálánc , Azért nints ki altal tőlőc mi meg váltaflunc. Im czac markunkban vifellyűc az mi lelkűnket , nagy keferűfeguel efljuc mi kenyerünket, felelem cs retteges meg emefjtett minket fegyner előtt kietlenben mentyűc feiűnket. Ehfég