Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

1013 nyelvű Bibliára hivatkozik, de, mint Horváth János megállapította, ezt „nem kell szó szerint vennünk".

10

6 Valószínűleg Huszár Gál is egy, a héber Biblia alapján revideált, korszerű latin fordításból dolgozott. De figyelembe vehette a héber nyelvű psalmusokat és a magyar psalmus-fordító előzményeket is. Mint Csomasz Tóth Kálmán kimutatta,

107 a Csurgói- és Kecskeméti-graduál prózai zsoltárfordításai szinte szórói-szóra megegyeznek Huszár Gáléval. Huszár szövege ezenkívül több helyen megegyezik Benczédi Székely i no fordításáéval is. 5.6.3. Imádságok Huszár Gál az előszóban elmondja, hogy az énekek közé „a régi és mostani Anyaszentegyháznak különb-különbféle szükségiben való imádságit is néhol-néhol" (A

4b) beírta. Legnagyobb számban az imádságnak két fajtája fordul elő nála: az ún. collecták és a psalmusokból szerzett imádságok. Luther igen sok művében foglalkozott az imádkozás kérdésével. Nézete szerint kötetlenül kell imádkozni: ,,Magam sem ragaszkodom e szavakhoz és kifejezésekhez, hanem ma így, holnap úgy szólok, a szerint, hogyan tölt el a buzgóság."

10

9 Mintákat akart adni a hívők számára: a Miatyánk negyedik kéréséről (Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma) pl. így ír: „Ezzel tehát röviden jeleztük és vázoltuk azt, hogy a földi élet milyen sokféle viszonylatára terjed ki ez a kérés. Ebből aztán hosszú imádságot szerkeszthet bárki és hosszan sorolhatja mindazt, ami beletartozik."

11

0 Huszár Gál, Luther szellemében, szintén csak mintát akar adni. A psalmusokból szerzett imádságokhoz a következő utasítást írja: „A psalmusokból való imádságokat nem az okáért írtuk be ide, hogy a keresztyéni gyülekezetben a ministemek mindenik psalmus után való imádságot a psalmusszal egyetemben azontúl el kellyene mondani. Hanem főképpen azért, hogy legyen az egyigyű keresztyén atyafiaknak valami példájok, mi módon kellyen gondolkodniok és imádkozniok e mostani nyomorult üdőben [. . .]" (I, 4b-5a). Ezek az imádságok (hálaadások és könyörgések) hol a kollektív mi, hol az egyéni én nevében szólnak. Nem hiányzik belőlük az időszerűség, így a pápaság elítélése (I, 86b, 87a), vagy a panasz a török és tatár pusztítások miatt (I, 86b, 87a, 116b, 119b—122a, 129b, 135b, 139b).

11

1 Külön kell szólnunk a Huszár Gál szerzeményének tartott imáról, amely a budai 111 Csonkatoronyban lévő rabok számára készült. Ezt az imát, mint a szakirodalom i | i megállapította, átveszi Huszár Dávid is, a Heidelbergi káté fordításának II. részében. 1567-ben jelent meg Johann Habermann (Avenarius) Christliche Gebet c. evangélikus imakönyve, mely a hét napjaira írott imádságokat tartalmazza. Ezt hamarosan lefordították latinra is. 1

4 A könyv végén különböző személyek imádságai találhatóak, köztük egy Oratio contra Turcam címet viselő (R

7a-R

9b). A budai Csonkatorony rabjai számára készült ima nem más, mint Habermann ezen imádságának szabad forditása. Egyébként ugyanezen imának szolgaibb átültetése Szalaszegi György 1593-ban megjelent Habermann-fordításában

11

5 is olvasható. Nagyobb mennyiségű ima a 16. században Heltai kiadványain

11

6 és a prédikáció117 -kötetek imádságain kívül a katekizmusokban, közelebbről HuszárDávid Heidelbergi káté fordításának II. részében találh'ató. Huszár Dávid az imákat magán- és gyülekezeti használatra ajánlja. Az ajánlólevélben hosszan védelmezi az imádságokat azokkal szemben, akik támadják, elégségesnek tartva a Miatyánkot

11

8 (A

2b). Könyve kinyomtatá-