Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

i A SENTEGYHAZSAN VALÓ Siruá azért moft: neked kőnyőrgűnc, azon kéried Atyadot mi velűnc, boczafía meg fjamtalan vétkünket, el ne hadgyon ez hittol íjakadnunc. Le ?yen eleg enni vcíjcdelműnc, térítfé rolunc ellenfelünket, taitfon meg már á kic meg maradtunc, hogy ez hűtbcn neki íjolgalhafíunc MAS, á MECOeNAS ATAVIS edite regibut Difcant Notaiara. R Iften ki mennyben lakozol nagy diczofcgben, tekents moft rcanc hic ! vagyunc infegben , vakfagban, rabfag|t

u

>

u, w,

t

f ban nagy haborufagban, bűnben rctjtegesben foc keferűfegben. Ne nézz bűneinkre, de tekents igeretedrc£ né gonof; fjiűűnknec űgyckezetire, de tekents Chriftufnac foc kin valláíara, bűneinkert méltatlan íjőrnyű halálára. Noha vétkeztűnc, dc tőled el nem ftakadtunc. hozzád fohaíjkodunc, neked remenkedűnc, Irgalmazz kőnyőrgűnc, végy ki fogfagunkbol, enni tefti lelki foc nyaualyainkbol, Diczerűnc tégedet mint kegyes Atyánkat, CS ICR