Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI DICZERETEC. IX Nagyharágia Atyadnac reanc fjállott, pogan ncpncc kezébe boczatott, ki már minket olly igen meg rontott, mind őrőcké nekűnc íiraíl hagyott. Rettenetes o emlékezeté, mert fokaknac rouid lón életé, őzuegyeknec ártatlan véreknec ef iokaknacmeg romlott íjerzeté. Latod melly kárt tőtt á pogan kóztűnc, Kit bűnünkért Atyádtól érdemlcttűnc, de tc kérid> Atyadot mi értűnc, mert czac te vagy mi nagy bizodalmunc. Benned vagyon moftan bizodalmunc, mert mi nekűnc nints tőb közbe taronc, cn^efjtellyed Atyadott minekűnc, ne engedyéhogy poganoc Löyú.lC. Véget tehettz pogan hatalmánac, czac kéried azon az te Atyadott, barorítfa íjegeny Kereíjty* eneket, rettentíc meg az keuely poganokar. Tckenifcd meg az te orfagodar, benne vald nagy puí;tafagokar,Kcrel;tyeneknec fjómyű romlálokrt, cs raytad lett nagy káromlaíokat. Bűneinkert ezt tudgyuc reanc pállott, dcíjent Atyád burából azt mondta, Melly oraban tefei íoluzkodol, cn keli vagyoc Lűnőd mej boczatni. C Siruá