Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A r,£ NTr.GYlU7.UN VALÓ sbrazatban, íjcreté minket cs meg niofa ó (jent vérénél, Azért cnckeliyűnc cs fel msgaktnllyuc, nrgy hatalom cs diezőleg az mennyei Kiralnac. iemliczeriűc á Szent LclccIftent, ki Atyaual cs fiuual,mindenkoron egy felfegbé egyetembe di czcrtetic, Biztat minket es meg kentei mennyei aiandeckal, Annac okáért keridc ótet mint Menünket , ló jel kent Lelec .Iften, tellyed be íjiüűnket , hogy Vrunknac f,ent igeiét halhaííuc cs értheflűe. Vigaíjtallyad íjent Lclcc f,iűűnket es f;ornoru lelkűnket, taníts meg minket á Chriftufnac igaz efmcrctérc. Vyítfad meg lelkűnket hitben es l;eretetben, Mikoron kézdűnc ez világból el háza menni, crólfíts meg minket,minden gonolj ellen, hogy lelkűnket meg adhaflfuc vigan az mi Vrunknac. jfmi nyomorult orfagunknac meg fijbaduláfaert, 2dotaÍJ , Foelix namfl Uecoris omamctitum. vEnyeflcges tcngcrnec czillaga, Iefus ' Chriftus Iftennec kent fia, nyomorul| taknac vagy kegyelmes A ttya,kcrcktyc íQckncc va&ktott^yainola. N