Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI ÖICZEAETEC. V Aclgyad nckűnc mindenkor életűnket, adgy feenycrt melly vagyon íjent Idedben , Kiről fjoltal ljent lanos könyueben, mellyel élűnc az órőc clctben. Nc hadgy minket VR Iften íjomiuhoznunc,' az elő viz adafléc minekűnc, mclly vizvtan foha nem fjomiuhozunc, Alerttc benned óróekű óruendűnc. Az kic háliyác VR Iften te neuedet, Itt meg értic mindenec te keduedet, íjent fiadért kegyeli meflegeder.hogy közlőd velűne kegycíTegedct. Adgyad nekűncaz te íjent Lelkedet, nc halgaflfuc hijaba íjent Igédet, De tiíjtellyűc óröcke íjent neucdct, es diczcriűc mindenkor fclfegedet. Diczcrteflec ?z Atya VR Iften, ó Jgeie a* fiu VR Iften, egyet c ti be íjent Lclec VR iften. gent llaromíag egy bizony óroc Iften. MEG IS MAS T>ICZE^ET M E Lybt* panafíolkodic íQrefityen ember a^ 6 meg romloit temtfíeieróL B Fclfedcs