Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZEGNTECYHAZBAN VALÓ ^••^Elfeges Iften, kegyelmes Iften, en feiílf-^ kőnyőrgcícm vegyed elődben, cs iÚleifep^ nagy kegyeimeflen, haytíad rooft hozzam en nagy f;űkfcgemben. Nagy keferúfeg meg kőrnyekezett, nyomorult világ hozzá kötözött, es az en íjiuem meg l;omorodotr, te benned bizom, ielcnts vig ortzadot. Tc benned bíztam mint erőftegben, ki engem vöt tél te kegyelmedben, íoc ellenfegim íjegye'iiúlteífencc, tullaidonítom te fjent felfcgédnec. Mert en őrőcké nagy diezőfegben , veled lakó-' zom az mennyorhagban, nagy batorfa^gal te otalmadban, leged dtczerlec fényes mennyorIjagban, Te meg halgatil edes Iftenem , cs diezőfeged rrieg adad nekem , kit fjent véreddel ftetzél énnekem , mert czac ez nekem őrőc diezőfegern. Az híw embernec hoflju életet, adtz hitetlennec rőuid életet, adtz kárhozatot es veljedelmer, nagy íjiualf reuáft, pokolnac fenekét. Nagv batotfaggal az hivv Kerefjtyen, Iften Ijinycnec diezőfegeben, ha ő meg marad az igaz liűtben , hé vitettetic őrőc diezőfegben. No ez-okáért mi Kerefjtyenec, fel matjaf;tallyuc