Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZEtNTfOYHALBAN V A I. 0 az halalt ő meg rontá, mennyorfjagot meg nyíti, minekűnc aianlá. Engedd efrneretedet, az te Fjent Lelkedet, óregbítíed hitünket, igazgaíd vtunkat, hog é főidőn értheffuc, hozzánc való io voltodat, irgalmaflagodat. Te minden áilatoknac, vagy nemes teremtóié, Ki vralkodol Atyaual őrőekőn őrőcké, Legy lelkűnknec vezere , ne boczafs téuelgeírc, vigy efmeretedre. Foyts-meg bennűnc bűnünket, add-meg kéréfűnket, vilagoíits-meg minket, fjenteld my lelkűnket, hogy éltünkben válháííunc, holtunc vtán láthafliinc , veled maradhaflunc. Engedgye Atya Iften, cs az fiu Iften, esa flcnt Lelec Iften , ki vagyon mennyekben , Birionaz igaz hűtben, vezerlyen iegeieben, mind őrőcké. Amen

# MAS Könyörgés d lelki etelnec ei itahuc a daláért , d Notaia, Légy irgalmas (fc. Mleke/zél VR Iften hiueidrőJ. kic ki. altunc te hozzád íjűkfegúnkről, viíelly gondot nyomorufaginkrol, őrőcké való f;cntegyhazadrol, Adgyad