Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

ENEKLESEC. XVII hogy nzoc altal á te haragodat mimagunkra gcricfooítűc. Kőnyőrgűnc azokacrt teneked a te irgalmnflágodert cs á te font fiadért ami Vrunc leíus Cliriííufcrt, ki minekűnc fciűnc es vér forent való styankfia, Otalrnazz meg enncc vtánna bennünket gonoflac.tol.hogy ne iáriunc az iftcntelencknec tanatfan, kic tegedet nc cfmernec: fc ne boczafs á kép mutató Pharifcufoknac vtára, kic tegedet fiiuec forent nem foretncc, hanem inkab gyűlólnec, es á tc igedet f-neuedet czufollyác. Ne boczafs bennűn ket á bűnöfóknec vtára, hogy óuelec egyetembe nelegyű i: ez vilagnac fiai, es ne kőuefluc a teftncc czelekedetit Ha kedig á mi gyarloíagunc forént bűnbe cfendűnc (merr fenki nints ez világon, á ki bűntói magat ohatná) ne hadgy tc tólcd cl fokadnunc, es á bűnbe fokáig heuernűnc, hanem teríts hamar pcnitenciara á bűnból . őrizz meg bennünket, hogy azockal egy tanatfon nelegyűnc, á kic á te meg ielentótt tóruenyedet es igafsagodat fjidalmazzac, diczóícgedet káromlyác, cs az ó hamis téuelgeleket vakmerő keppen otalmazzicrEs ad gyad á te font Lelkednec altala, hogy á mi akar•tuac es győnyőrkődefűnc, mind cijeí nappal á te tőruenyedben es font igédbe való clmelkedés legye, hogy íoha egyebet nc íiollyunc, fe akariunc, hanem F czac