Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

«. E G V E L Í. czac á mi teneked tettzic: A mit kccfig né £ercttz,azÉ mind mimagunkban í-mind egyebekben el tauoztatni úgyekezzunc. Adgyad touabhá, hogy ollyatenoc legyúnc, mint a íjent Lcleknec folyo vize mellet ültetett fac. Hogy á te illeni aldafodnac altalaj mi hitűnkncc io gyíimőltfct teremthcfíuc , á te neuednec tiíiteflcgere es á mi fele-baratinknac eppiíletére.Neuelly minden ioban bennünket,es adgy mindenkoron zőldcllő Ieuelczcíl, azaz , io példa ado< Jent életet mineki!nc,hagy mind beíjedűnc f-mindczelekedetűnc á te áldott igcdnecfolyafa fieréntlegy; cn. Ne hadgy á iobol ki íjáradnunc es te tőled el Ijakadriune, hanem öregbíts minden ioban, esaz>slőkncc főidén győkcrefjteíTiol meg bennünket, hogy á te kemenyitcletednec íjélé az iftételeneckcl egyetembe , teftoua ne fuijon es ve^edelemre ne hannyon bennünket. Adgyad aztis mi kegyelmes Iítenűnc,' hogy az vtolfo iteletuec napian, mikor minden cmberec fél tamadnac es á te itelő Ijeked eleibe gyj űlnec, maradhaflunc megá te íjinyed előtt, le tndod VR Iften á mi vtunkat, eletünket es fői keléfúnket, Ne hadgy azokaert mind őrőcké el veíjnűnc. A te egyetlen egy (jent fiadért á mi Vrunc IESVS CHriftufert, ki tc veled es á (jent Leleckel él es vralkodic, mind őrőtke, Ámen. MASO[50]