Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

R E G V I L I. Ollyatcn-le^encz * mind a folyo viz mellett ültetett fa , mclly gyumo'ltföt teremt az öidcieben: mellyncc leuclc meg nem fannyad , es minden czelekcdetincc cl<j mente lejben. De nem olyatenoc az iílentelcnec'.hanem mint a polyua, mcllyet a j^l cl fuy. Ennec okaert meg nem alhattyac az iftentelcnec az íteletet: es a bünöföc meg nem maradhatnac az igazaknac feregeben; M ert az Vr gondot vifel az igazaknac vtara: De az iílenteleneknec vta el vef$. Diczofeg legyen Atyanac: Fiunac zc/ KPSALMVSBOL VALÓ IMÁDSÁG. A kcrefstyeni 'eleteru R Iftcn mi mennyei fjcrclmcs íjent Atyanc, eímeriűc immár a mi bűneinket , kiket ennec előtte bűnóknec nem tartottunc , hanem czac iateknac auagy mulatfagn.tc alitottunc. Es fiiúunc íjerent bannyuc,