Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

1NEKLESEC. * XLVII Sahium me fac Domine Arts megVR Iften engemet, mert el fogyott az irgalmas ember : cl fogytanac az igaz inondoceshiucc az emberec közöl. Hazugfagot j}ol kiki-mind az ö fele-barattyaual: Hízelkedő a'a-kal, de kettős es kiilőmbcfzö f^iiucl ^olnac. j Ki pu^tic az VR Iften minden hízelkedő hamis aiakakot: f-á kerkúud - . . . . j nyelueketis. A kic ezt mondgyác , hogy a mi nyclüünckel egyebeket cl nyomunc-* Biriuc á mi nyékiünkét , ki volna Vrunc minekűnc? A nyomorultaknac el pufótulafokert, es a ^egenycknec fohazkodafokerti immár föl tamadoc azt mondN ij " gya [107]