Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

r E G v e l i. gya az VR Iften: Meg mentám olcet es meg j^abaditom á tőrből; Az Vrnac befedi, tijjta be|]edec; minta tíj^ca föld edenyben tűzzel meg kohlott ezüft, kit hétjjeris meg kohlottanac. Te VR Iften* otalmazd meg őket: őrizd meg otet é nemzetf^gtol mind dro'ckij. Mert az iftentelenec koYos-környül iarnac: mikor föl magajjtaltatnac , jegyen t valnac a gaz emberec. Dicző'feg legyen Atyanac zc. hamis es teuelgó emberi tudomány ellen Való imad/agt Eucld VR Iften en bennem az igaz. fj^S^ll hűtőt, es fcgíts ki engemet az en hiÍStiSSg tetlenfegembcl. Iduőzits minket tefiaidat, Mert keueícn vadnac a ficntec s hiuec az, embereknec fiai kőzőtt, es nints bennec [108]