Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

liakis. Biztafs azokacrt VR Iften engemet, hogy á te (jent igednec vallafaban mind .végig meg .maradgyac. Mert á te fiemcid vigyaznac az embcrekncc fiaira, mind igazakra f-mind hamiflakJ ra. Ne hadd VR Iften en reám eflo keppen íjallani á lelki vakfagnac es ketf^gbe cféfnec töret, ie á te haragodnac tűzet , fc»á lelki efmeretncc rcttegefét: Hanem vilagofits meg az en (jemeimet, hogy napról napra inkab láthattam azt, á mi igaz, es teneked kelyemetcs.ki igaflág ficrctő Iften vagy. A miVrunc Iefas Chriftufnacaltala, Amcn. TIZEN-KJETTőV IC TSALMYSP Jg ° ideieken Való emberekoec tokdletlen/égchol panjfülbJic pent Vauid é Tfalmi.fban: Hogy fohol JenK't nem talalnj , kire ember ömagat batorjaggal bízhatná , Mert eg Világ mindenot rakua cgahrdock'l, rouapocktl es higelkedoikel. Es agon kéri agVR^ Jfient, hogy ne ha igya agoknac gyÖttreni á nyomós ultikat, a kic ag Iftenuel Jemmit nemgondolnac, hanem ag o igereti perent , mentje meg hamar okét á kegyetlenektől. Vigaptallya touabbá ömagat , f-d t'ób hiueketii ag Iften fogadafanac es higanyos meg fegitejenec igeretiuel. Melly JJlcn fiba jmrni gtir-gattarban fim embercknec alhatatlanfagiban nem Jsökta el baini ag'o hiueinecgond Vijele/et, Saliium