Fülep Lajos levelezése VII.
Levelek
Nem maradt nekünk már más, mint az egymás iránt való jóakarat, akár közelből, akár távolból. A változatlan régi barátsággal és tisztelettel szívből üdvözli Fülep Lajos MTAKK Ms 4160/183. Kézírás. Pécsre írt levél. Fischer Béláné ld. 2891/4. 1 Ld. 3173. sz. 2 A „szalonkommunistára" utal. Ld. 3163., 3165., 3173. sz. 3 Fischer Béláról van szó. Ld. 2891/5. 3176. DOMOKOS MÁTYÁS - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1970. II. 14. Igen tisztelt Professzor Úr! Bocsássa meg, hogy levelemmel háborgatom, de legalább egy esztendeje már, hogy a Széher úton, esti séta közben beszélgettünk a Professzor Úrral tanulmánykötete kiadásának a lehetőségeiről. 1 Akkor a Professzor Úr úgy döntött, hogy később térjünk vissza erre a témára. A témát egyébként állandóan felszínen tartja a különböző irányokból (a minisztériumból, felsőbb szervektől, s ami ennél sokkalta fontosabb: a Magyar Nemzet-ben mostanában közölt írásokra - az Ady-emlékekre, 2 a Derkovits-tanulmányra.' vagy a Kner Imréről szóló cikkre 4 az olvasóközönségtől) érkező heves érdeklődés, sürgetés: - Mikor jelenik már meg, mikor adjuk már ki végre Fülep Lajos összegyűjtött tanulmányait? S talán bizonygatnom sem kell, bár ez csekélyke érv, de személy szerint nekem is erkölcsi adósságom, hogy szorgalmazzam ezt az ügyet; hogy amit szellemileg - és a szellemi magatartás, gondolkodás etikáját illetően - a Professzor Úrtól a személyes érintkezések során, és a lassan hozzáférhetetlenné váló írásokból kaptam, mindennek a világ elé juttatásában legalább eszköz lehessek. Professzor Úr nyilván attól tart, hogy az ilyesfajta vállalkozással együtt járó hercehurca felborítaná a munkához szükséges nyugalmát. Gondolom, ez a legnyomósabb gyakorlati aggodalom, ami miatt egy esztendővel ezelőtt is elhárította a kiadás kérdését. De én azt hiszem, meg tudnánk őrizni a Professzor Úr nyugalmát, a következőképpen: A Professzor Urat csak a kötet Keresztelő Szent Jánosának a szerepe - a címadás feladata - terhelné. Fodor Andrással és Vekerdi Lászlóval 5 beszélgettünk róla, hogy a tanulmányokat közösen - bocsánat a gyanús hangulatú kifejezésért! - „társadalmi munkában" összegyüjtenénk, legépeltetnénk, majd javaslatot tennénk a Professzor úrnak, milyen legyen az anyag belső elrendezése, szerkezete, tagolása és a nyomdai kiállítás (formátum, betűtípus, tipográfia, címlap stb.) - úgyhogy a Professzor úr aztán már csak a Kossuth Rádió reggeli híreiből értesülne, borotválkozás közben, hogy megjelent egy tanulmánykötet, amelynek szerzője Fülep Lajos. 535