Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

3174. PÁR1CSI ERNŐ - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1970. II. 13. Kedves Lajos Bátyám! Egy hete vagyok itthon, de nem a remélt gyógyult állapotban. Sok mindenre gondolok, hogy miért vagyok ilyen erőtlen. Lehet hogy nagyon radikális volt az orvosi kezelés, és a gyógyító hatása csak később fog mutatkozni. Azután nagyon erős hurutom is volt, hogy hazajöttem s tetránt kellett szednem. A vérnyomásom olyan labilis, hogy egyik nap 100/80, másnap 160/130, mind a kettő rossz, amint látod, s az orvos csak csóválja a fejét. Pedig őszintén mondom, én magam is nagyon mértékletesen élek mindenféle szempontból. Már 4 éve nem is bagózom. Egészen keveset, csak egészségre iszom, az étkezést, a munkát is úgy csinálom, hogy baj ne legyen, s mégis csak lassan, fokozatosan romlik az állapotom. Persze, persze az öreg motorok sem lesznek fiatalok, hiába öntenek benzint és olajat bele. Az én motorom is túl lett erőltetve, s most már az alapjárat is nehezen megy neki. ígértem, hogy meglátogatlak, ha megjöttem, de ilyen állapotban semerre sem mozdulok. Ha erősebbnek fogom érezni magamat, majd telefonon felhívlak és megbeszéljük a találkozás időpontját. Addig is baráti szeretettel kívánok jó egészséget és munkabíró erőt és minden jót, ölel Ernő MTAKK Ms 4589/117. Kézírás. Címzés: Fülep Lajos prof. urnák Budapest II. Széher ut 22. sz. Feladó: Páricsi Emő Bp. XIII. Béke 108. sz. 3175. FÜLEP LAJOS - FISCHER BÉLÁNÉNAK Bp. 1970. II. 14. Kedves Márta Asszony, azonnal válaszolok ma érkezett levelére.

1 Nagyon sajnálom, hogy gondot okoztam reflexióimmal - egyáltalán nem éreztem magam megbántva, ilyen szándékot föltételezni se tudnék, de még akaratlannak se éreztem nyomát. Amit írtam, főképp annak érzékeltetésére írtam, hogy hogyan él bennem az együtt töltött órák emléke: a lényeges dolgokban a teljes egyetértésé. Mert valóban így volt, s az ilyenre jó gondolni. Nagyon megdöbbentett, amit Béla bátyám' utolsó éveiről írt - nem tudtam róla semmit. Ilyen emberrel így bánni, borzasztó! Nagy együttérzéssel olvastam, amit saját helyzetéről, különösen szemének állapotáról írt. Egészen oda vagyok még a rágondolástól is. És borzasztó a tehetetlenségünk ezekkel a bajokkal szemben - megalázó. Hogy én milyen lelkiállapotban élek, mondani se próbálom. 534