Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

Első személyes találkozásukat továbbiak követték. Granasztói leírja, hogy járt FL Eötvös Kollégium-beli lakásán, meghallgatta FL mintegy 30 főnyi egyetemi hallgató előtt tartott előadását, amelynek során nagy örömére FL felmutatta és melegen méltatta az ő Európai építészet. Tanulmányok e. kötetét (1947. A Magyar Művészeti Tanács Könyvei 1.). A könyv dedikáciőja így szólt: „Fülep Lajosnak igaz becsülése jeléül küldi Granasztói Pál." 1950 előtt FL is járt két alkalommal Granasztói otthonában, egyszer Vas Istvánék és Ottlik Gézáék társaságában, másodszor pedig megnézni Granasztói Szilvia leányának szobrocskáit. A kapcsolat hosszú éveken át tartott, de nem tudni, milyen sűrűn találkoztak. FL megajándékozta Granasztóit 1953-as Izsó-, és 1956-os Rembrandt-tanulmányának különnyomatával, s Granasztói is sorra elküldte 1957-1965 között megjelent könyveit és különnyomatait. A Vallomás és búcsú-t, a Liane-t és a FL halála évében megjelent Múló világom c. kötetet már megjelenésük előtt, kéziratban olvasta FL. 1957-ben jelen volt Granasztói kandidátusi vitáján (a téma: Városaink városképi sajátosságai), röviden fel is szólalt. Ellentétben Borsos József professzor véleményével (amelyet Granasztói elfogadott), hogy ti. a magyar városok kereskedelmében a víznek nem volt szerepe, arra hívta fel a figyelmet, hogy Baján pl. a vasút megépülése előtt mind a kereskedelemben, mind a városkép kialakításában fontos tényező volt a város folyóparti fekvése. (MTALt. TMB 663/114.) 1958-ban FL. Granasztói és Dercsényi Dezső együtt kirándult Pécsre, ahonnan ellátogattak Zengővárkonyba és a gesztenyésbe is. 1958. XI. 14-én FL A huszadik század művészetének néhány kérdése címmel előadást tartott a Granasztói által igazgatott Építőművészeti Mesteriskola III. kurzusán. Különös jelentőségű volt kapcsolatukban Granasztói 1961. VIII. 5-én írt, itt közölt levele, amelyet e jegyzet kíván megvilágítani. Granasztói nyaralás közben újraolvasta a „valaha régen" már olvasott Magyar művészet c. FL-kötetet, amely azonban csak most hatott rá igazán, olyannyira, hogy nemcsak a mű korát megelőző szellemi jelentőségét ismerte fel, hanem saját „egy mélyebb megértés felé" megtett útját is lemérhette olvasmányán. FL nyilván örömmel fogadta ezt a vallomást, kevéssel utóbb megbízta fő könyvbeszerzőjét, Lőrincz Ernőt, kerítsen egy példányt a könyvből (Id. 2511/3.), amelyet aztán Granasztóinak ajándékozott. Granasztói sajnálkozva írja, hogy később valaki ellopta tőle a dedikált kötetet. Ez a Granasztói-levél indíthatta arra FL-t, hogy 1961. XI. 6-i közös sétájuk alkalmával röviden összefoglalja a Magyar művészet megjelenése óta kialakult nézeteit a művészetről, lényegében művészetfilozófiájának rövid summáját. „Sokat gondolok a tegnapi sétára" - írja másnap Granasztói (Id. 2520/4.). A beszélgetés témája pedig abból az olasz nyelvű feljegyzésből derül ki, amelyet FL a Granasztói-levél hátlapjára írt: „gli parlai della vera necessità dell'arte, (Altamira, Eggito) che durai fatica argli comprendere". (Beszéltem neki a művészet igazi szükségességéről (Altamira. Egyiptom), nehéz volt megértetnem vele.) Ez a beszélgetés tehát csalódást okozott FL-nak. Granasztói az Alakok, álmok-ban két, ezidőtájt kapott FL-levélről ír részletesen. Egyik az utóbb, 1970-ben megjelent Múló világom c. naplókötettel kapcsolatos, amelyet kéziratban odaadott FL-nak. Név nélkül FL-ról is szól benne, e passzusra FL azt írta (vagy mondta), hogy jól belelátott. A kézirat publikálását - más okok miatt - FL nem javasolta. A másik említett FL-levél datálása Granasztói azon mondatára támaszkodhat, hogy megírásakor FL már nyugdíjban volt, tehát 1961 januárja és 1963 novembere, szakításuk dátuma között íródott. Granasztói hosszan részletezi, hogy szorult helyzetbe került, s FL-hoz fordult kölcsönért, akiről tudta, hogy alkalmilag másokat is ki szokott segíteni. Granasztói kölcsönkérésére FL „hosszú, és számomra ma sem egészen érthető levélben válaszolt. Azt írta: a pénzt csak ő vehetné fel a takarékból, mert mióta nyugdíjban van, otthon csak annyi pénzt tart, amennyi éppen kell. s ő nem mer bemenni a városba, bizonytalan a járása. Talán szédülésről is szólt a levelében." (47.) A hosszan elemzett levél eszerint rosszul eshetett Granasztóinak, ezért keresett valami rejtett okot a FL válasza mögött. Pedig az is érthető lenne, hogy a 76-78 éves, a városba menetelt lehetőleg elkerülő és nehézkes FL, akinek ezekben az években levelei és Fodor András naplója tanúsága szerint sokat fájt a lába. gyakran volt láza és egy majdnem háromnegyed évig tartó súlyos penicillin-mérgezés következményeitől sokat szenvedett, elhárította volna a kérést. Ezzel szemben azonban FL 1961 évi zsebnoteszében több más kölcsönügy között az olvasható, hogy Granasztói az 1959. IV. 20-án kölcsönkért 2000 forintot „dato 47