Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

2505. PÁRICSI ERNŐ - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1961. VII. 11. Kedves jó Tanár Elvtárs! Nem is tudom, hogy kezdjem soraimat. Bizony volt lelkiismeret furdalásom már Önnel szemben, hogy ilyen sokáig nem adtam életjelt magamról. Nem akarok mentegetőzni Ön előtt, de nem sablonosságból mondom, hogy bizony egy hónapig azt sem tudtam, hogy hol a fejem. A beosztottam tanulmányi szabadságon volt, az egyetemi vizsgáit tette le és egyedül voltam, és ez rendkívül lekötött. Utazásaim közben többször volt Ön eszemben és gondoltam Önre, de valahogy a lépés nem jött ki, hogy napközben állandóan foglalt voltam, és késő esti órákban már semmi sem volt nyitva, hogy egy lapot küldhettem volna Önnek. Egy másik problémám, hogy a nővérem hónapok óta súlyos beteg, és nem lehet segíteni rajta, s az orvosok megmondották, hogy a halála bármikor bekövetkezhetik, és ez hozzájárul az ideg és szellemi fáradságomhoz. Amikor kedves lapját' megkaptam, akkor éppen otthon voltam egészségügyi szabadságon, mert ki voltam borulva egy kicsit. Nem mintha most különbül érezném magamat. Tudja Tanár Elvtárs, az ember sokszor érzi, hogy nem csak kötelességből, érzelemből is írni kellene, de olyan a lelki állapota, hogy nem tartja megfelelőnek arra, hogy levélen keresztül beszélgessen valakivel. Az nem őszinte érzés, hogy csak kötelességből írjon az ember, mert önbecsülésében veszteség éri. Imi és szeretni megfelelő lelki körülmények között lehet. Az ember amikor nagy fáradságot érez belülről, akkor szeret visszavonulni magába és aludni szeretne, vagy kint a hegytetőkön lehunyt szemmel pihenni távol az emberektől, a zajtól. Filozofálni a természet csendjében, felüdülni, kikapcsolódni -, megpihenni egy kicsit. Még nem voltam szabadságon és már érzem, hogy hiányzik. A sok szellemi munka nagy fizikai fáradságot okoz, és amikor az ember minden munkájában a mások gondjait vállára kell hogy vegye, akkor annak a sok embernek a gondja nyomja az ember érzületét. Viszont ebben a munkakörben csak úgy tudok jó munkát végezni, ha érzem, hogy mi fáj másnak, és nem bürokratikusai! papíron keresztül kezelem az emberek sorsát, jövőjét, gondját, baját. Most nem is vagyok társaságképes, mivel így írni egy keveset tudok, de társalogni ilyen fáradt lelki állapotban nem tudnék. Reggelenként nagyon nehezemre esik felkelni és nagyon törődöttnek érzem magamat. Talán Ön ki fog mosolyogni, hiszen Önhöz képest fiatal vagyok, mivel Ön az lehetne, és bizony tudom, hogy fizikailag és szellemileg is milyen friss, és mennyire éltető eleme a munkás tevékenység. Ezt nem is tudom Önnek megmagyarázni, hiszen bár sok megpróbáltatáson mentem keresztül, és nem az évek száma adja meg az emberek fáradságát. Lehet, hogy túl érzékeny az érzelmi világom. - Azoknak az embereknek könnyebb, ahogy elnézem körülöttem az életben, - akik nem éreznek mélyen, de viszont azt Ön is tudja, hogy azok szegényebbek az érzelemben. Elnézését kérem ezért a melankolikus levelemért, és hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Őszintén mondom, higyje el, hogyha nem is jelentkezem, mély emberi szeretettel és 41