Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

2832. FÜLEP LAJOS - DÉVÉNYI IVÁNNAK [Bp.] 1966. II. 17. Kedves Dévényi Kollega, nagyon örülök a Tihanyi monogr.[áfia] írása szándékának.

1 Ezzel egyúttal kérdésére is feleltem, úgy értékelem-e öt ma, mint félszázaddal ezelőtt, amikor írtam róla." Ugyanúgy, mert ezen a subjektiv területen is lehetséges exakt ítélet, ha a feltételek megvannak hozzá. (Véleményemet tehát most is vállalom, bár azt hiszem, itt nincs szükség semmilyen helytállásra, indiscretiot se lehet elkövetni, mert nincs mivel. Csak amiatt említem, amire zárójelben utal.) Az én portrait-m' hollétéről mit sem tudok. Valamikor régen azt hallottam, Amerikába került, de hogy igaz volt-e a hír, s ha igen, ott van-e még, egyáltalán megvan-e még, nem tudom.

4 Kár, mert egyik fő müve volt, nagy ambícióval csinálta. Képeim nincsenek tőle, sose voltam olyan helyzetben, hogy képeket vehessek, ajándékba pedig (kritikus lévén) sose fogadtam el. Baráti emlékül adott, majd Parisból Desnos könyvével

7 együtt küldött néhány litho[gráfiá]-t: két önarckép, négy tájkép

6 - no és a meghatóan kedves dedikáciok - c'est tout. Szíves üdvözlettel Fülep Lajos A helynév a feladóból. MTA MKI Adattár C-l-159/668. Megjelent a Jelenkor 1975. XVIII. évf. 10. sz. 921. megváltoztatott interpunkcióval, önkényes átfogalmazással, jelzetlen kihagyásokkal. Kézírás postai levelezőlapon. Címzés: Dévényi Iván tanár úrnak Esztergom Bernényi Zsigmond u. 1. Feladó (bélyegző:) Fülep Lajos Budapest II., Széher út 22 1 Dévényi Iván levele, amelyben a Tihanyi-kötet tervéről ír, nem maradt fenn. A kötet: Dévényi Iván: Tihanyi. Bp. 1968. Corvina. A Művészet Kiskönyvtára 29. Bizonyosan küldött dedikált példányt FL-nak, amely könyvtárának jegyzékén 6759. sz. szerepel is, ezen a számon azonban most más mű van. 2 Fülep Lajos: Tihanyi Lajos. Az arckép a festőjéről. = Nyugat, XI. évf. 1918. 21-22. sz. 592-696. 3 Tihanyi Fülep-portréja 1915-ben készült, ki volt állítva Tihanyi Lajos első. 1918-as gyűjteményes kiállításán. 4 Tihanyi magányosan élt Párizsban, s halála után képei és rajzai nagyrészt Brassai (Halász Gyula) és Jacques de la Fregonniére tulajdonába kerültek; néhány darab Marton Erviné lett. A képek túlélték a II. világháborút, s őrzői úgy döntöttek, hogy átadják őket a magyar államnak, ezért 1965-ben letétbe helyezték őket a párizsi Magyar Intézetbe, azzal a kéréssel, hogy hazaszállításuk előtt rendezzenek belőlük kiállítást Párizsban. Erre végül is nem került sor. A magyar sajtóban 1966-ban jelentek meg róla híradások az Elet és Irodalomban, a Művészetben és a Magyar Nemzetben. 1968-ban Oelmacher Anna, az MNG grafikai osztályának vezetője megvizsgálta a Párizsban levő képek állapotát, a képeket rossz, a rajzokat megfelelő állapotban levőnek találta, s kiválogatta a katalógus számára az illusztrációkat. A hagyaték utóbb hazakerült - benne FL portréjával -, a MNG-ban van. A hazakerülés bonyodalmainak részletes leírását ld. Passuth Krisztina: Tihanyi Lajos hagyatékáról. = Majoros Valéria Vanília: Tihanyi Lajos. A művész és művészete. Bp. 2004. MonumentArt 478-479. 299