Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

A kor művészetéből Manet, Cézanne, Renoir. Degas. Rodin. Toulouse-Lautrec és Guys nevét említi, akik nagy élményt jelentettek számára. Irodalmi olvasmányaiból Verlaine-t. Mallarmét. Laforgue-t. Baudelaire-t, Rimbaud-t, Flaubert-t és Stendhalt emeli ki. A régibb francia irodalomból feltehetően ekkor ismerte meg a Chanson de Roland-t. Molière-t, Montaigne és Pascal írásait, a kortárs írók közül mindvégig nagyra tartotta Charles Louis Philippe regényeit, majdnem mindegyik első kiadásban (1903, 1904. 1912) volt meg neki, s megszerezte postumus regényét a Charles Blanchard-t (1913) is. Charles Louis Philippe-t a nemsokára meginduló Nouvelle Revue Française írói körében is nagy tisztelettel vették körül. Mint visszaemlékezéseiben írja, napjai nagy részét könyvtárakban töltötte: reggel 9-től este 6-ig a Bibliothèque Nationale-ban dolgozott, s amikor az bezárt, átment a Bibliothèque Sainte Geneviève-be, amely este 10-ig tartott nyitva. Olvasmányai nem korlátozódtak francia szerzőkre. Itt ismerkedett meg Kierkegaard müveivel, akinek kapcsán Párizsból írt Harald Höffding dán fdozófusnak. s ő is Párizsba válaszolt. Kierkegaard müvei a 13 kötetes 1911-1933 között megjelent német nyelvű Werke-n kívül még 5 külön kötetben voltak meg az 1903-1956-os évekből. Nietzsche alapos megismerése is feltétlenül Párizshoz köthető: második útjáról hazatérve e stúdiumairól értesülve bízhatta meg Alexander Bernát A tragédia születése lefordításával 1906 decemberében. Firenzei feljegyzései szerint a fordítást 1908. Vl-Vll.-ben készítette Gordigianiék vendégeként Striano Ronta-i villájukban. Erről írta Gabriela Gordigiani Papininek 1908. VII. 29-i levelében: „Amíg [Fülep] itt volt, nem sokat láttuk, mert mindig bezárkózott a szobába, írt és tanult." (Fiesole, Archivo Papini. Az eredetiben olasz nyelven.) A kötethez írt tanulmány pedig Nagybecskereken, szüleinél és harmadik franciaországi útján írta meg 1908. XII.—1909. V. között. Nietzschétől művei 16 kötetes lipcsei összkiadása volt meg 1903— 1912-ből. továbbá 4 más kötet 1905-1942 közötti kiadásban, kettő pedig magyarul, ezek egyike az ő fordításban megjelent A tragédia születése volt. (1910.) 1907 őszén Firenzébe utazott azzal a szándékkal, hogy nem sokkal később végleg Párizsban telepszik le. Terve hamarosan megváltozott: hat évet töltött Firenzében, utána egyet Rómában, s csak az első világháború kitörése miatt maradt évekre Budapesten. Firenze minden szempontból döntő fordulatot jelentett FL életében: szigorúan felépített terv szerint az első két év alatt kiválóan megtanult olaszul; az ott töltött első évet a firenzei építészet, a másodikat a festészet tanulmányozására szentelte. Közben megismerkedett Gordigianiékkal, s az ő révükön bekerült a firenzei szellemi elit értelmiség körébe. A világnézeti változás, amely egész további életpályájára kihatott, ugyancsak nekik köszönhető elsősorban. Az otthoni nevelés és az iskolai vallásoktatás nem hagyott benne maradandó nyomokat: „itt [t. i. Firenzében] lettem újra hívő, itt ismerkedtem meg alaposan a vallással. 1907 vége, 1908 eleje a legnagyobb fordulópont eddigi életemben." (Uo. 7.) Anyjától bibliát kért (FLev. 1. 84. sz.). A később lelkészként használt. 1912-es kiadású bőrkötéses Károli-biblián kívül (amely 1929-1947 közötti, tehát a zengővárkonyi évekből való ceruzás dátumbejegyzéseket tartalmaz a választott prédikáció-textusok mellett), birtokában volt l-l héber, ill. német nyelvű Ótestamentum, 2 magyar, 1 olasz és I angol nyelvű Újtestamentum az 1887-1940-es évekből, valamint a teljes biblia angol, német és latin nyelven. Héberül valószínűleg teológus korában, 1916-1918 között tanult. Zengővárkonyban sokáig emlegettek egy esetet, amikor egy környékbeli zsidó halottat - a rabbi nem lévén elérhető - FL búcsúztatott el héberül. „Dante, San Francesco [akit különös módon, nyilván véletlenül kihagyott a felsorolásból], Santa Caterina da Siena, Jacopone da Todi etc. olaszországi utolsó két évemnek (1907-1908) szerzeményei." A Divina Commedia 5 olasz kiadásban volt meg a könyvtárában az 1908-1922-es évekből, valamint német és magyar nyelven; az Opera minori 3 kötetben 1906-1922-ből, későbbi kiadásokban Le opere és a La vita nuova (magyarul FL bevezetőjével). A misztikusok iránti érdeklődést ugyancsak Gabriela Gordigiani keltette fel: „Sok meditáció, magány, séta a hegyekben, benső küzdelem, kísértés, gyöngeség, tehetetlenség, felemelkedés. Ki tudná elképzelni mindezt? [...] után „a legkritikusabb" pillanatban ö adta a kezembe a Theologia Deutsch-t, Molinost és ami mindennél fontosabb, Santa Caterina da Sienát. Ez a legnagyobb jó284