Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

2813. FÜLEP LAJOS-VAJDA KORNÉLNAK [Bp.] 1966. I. 6. Kedves Vajda, levelére

1 nagyon röviden válaszolok, mert csak nagyon hosszan lehetne. Nincs két művészet - egy sincs. A 19. sz.[ázad] eleje óta művészek vannak, művészet nincsen. Ez így persze boutade-ként hangzik, de pontosan igazolható - persze nem néhány mondatban. Dogmatikusan persze azt mondják: művészet mindig volt, tehát mindig lesz. Az ilyenek azonban üres deklarációk. Semmilyen szükségszerűség se diktálja, hogy ami eddig volt, ezután is legyen. Mióta emberiség van, sose építettek annyit hasonló idő alatt, mint a 19. sz.[ázad] eleje óta, de semmi köze az építöműv.fészetj-hez - ekkor építették a „világvárosokat: Paris, London, Berlin, Budap.[est] etc. új részeit: művészileg, erkölcsileg, emberileg a legaljasabb, amit az emberiség valaha produkált, aki ezt nem látja, nem érti, nem tudja, mi voli a művészet. Ebben az űrben - a 19. sz.[ázad] eleje óta u.[gy]n.[evezett] képzőművészetet is csináltak annyit, mint még soha, de szintén semmi köze a művészethez. Olykor és helyenként akadt néhány művész - egész Európában 2—10, amit csináltak, persze művészet volt, de ez valami más, mint azelőtt „a" művészet. Nos, ennek megértéséhez a művészet egész functioját fel kellene tárni Altamira-Lascaux óta" a mondott időig - ezt a vállalkozást azonban most bizonyára elengedi nekem. Ez persze így isteni vagy legalább is pápai kinyilatkoztatásként hangzik, holott közhelynek kellene lennie - de persze szintén meg van az oka, miért nem az, de szintén nagy téma. Csak megismételhetem: empirikusan igazolható történeti factum, amennyire az ilyen egyáltalán igazolható. Eddig a „persze" téma.

1 Az indiskrecio, t. i. hogy leginkább mit olvasok, filozófiám mire épül stb. - tulajdonképpen semmire se „épül", mert permanens dühben élek a filoz.[ófia] miatt. Ezt is nagyon hosszú volna pertraktálni. Helyette egy rövid kérdés: tud olyan filoz.[ófiá]-t, amelyeik lényeges kérdésre stringens választ ad? én nem tudok. Ami meg nem ilyen, nem érdemes lennie. (A hivatalos phil.[osophiá]-ról beszélek, ami mind Schulphilosophie, Kathederphilosophie.)

4 Ami nekem már nem olvasmány,

5 hanem életem része: Ó és Új Testamentum, Mahabharata, Homeros; görög tragedia, komédia, lyra; Platon, 1001 éjszaka (nem eredetiben, de nem is magyarul - megbízható csak angol és német van); Chanson de Roland, Divina Commedia, S[anta] Catarina da Siena; Michelangelo (versei), Shakespeare, Don Quijote; Goethe, Gogol; Tolsztoj; Baudelaire; Rimbaud; Vörösmarty (Előszó, Vén cigány, Emlékkönyvbe), Arany (Lacikonyha, Emlények, Harminc év múlva, Vásárban, A vén gulyás); James Joyce; és utoljára hagyva, mert az elsővel mindennapi: Dosztojevszkij (akinek az életében a Karamazov nem új korszak kezdete, vagy nagyon fiatal, vagy nincs minek.) Elég vegyes? A második kör: Augustinus (Confess.[iones]; Boccaccio; Molière; Montaigne; Pascal; Sterne; Stendhal; Mallarmé; Ch.[arles] L.fouis] Philippe; Claudel; Gide; Proust; Browning; Rilke; Dickinson; Melville; Kirkegaard; Nietzsche és ami most nem jut eszembe, mert más gondom van - de hát nem akartam válaszolatlanul hagyni. A jókívánságot köszönöm, szívből viszonzom Fülep Lajos 282