Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

vük, amilyen rokonok voltunk a többi népekkel az utóbbi tízezer évben és előbb, ameddig átnyúltak az időn alkotás közben és művé sűrítve, összehúzva, szintetizálva a történelmet, ami a faj teljes élete. Itt az egyetemesség adománya. Persze meg kell elégedni a néhányezerévnyi viszonylagos egyetemességgel és idő feletti uralommal vagyis örökléttel, mert minden eddigi kultúra ezen idő alatt zajlott le, legalább is az Eurázsiái népeknél (és ÉszakAfrika és maya, azték is ezek mongoloidok voltak.) és mindezen népek kulturák egy ma aktuális szintézise itt van zenében (ez már a Földgömb körüli zene), festészetben, és költőinknél, íróinknál részben kész vagyis folyamatban teremül. Mint nagy emlékező Juhász Ferenc bio-, főleg növényi kultuszos időmélységig táplálkozik (Virágzó Világfa, mint a Kozmosz Cédrusa). Nagy László Forró szél imádata, Tűz áldozó verseket írt és egyetemesen törettetik magyar csontja a fájdalmunktól. Mindegy, hogy jön-e még más később kultúra az életrekelt és még kelő magyar mostani után, de gondolataim szükségszerűen mondják: nincs magyar filozófia, magyar vallás oly erejű mint művészet. Oly Élő Bölcsesség, erős, önálló mint Élő Művészetünk. Olyanra gondolok, ami nem magyarázza a valóságot, szóval nem elmélet, ami vonatkozik, hanem ami megvalósít, teremtve felmutat Élő Valóságot, és így például igaz is. Hisz a teremtés folyamatos, vagyis a Világ előre nyílt az új teremtés számára, ami bennünk is készség és ösztönösen akaraterejű. Az elmélet, spekuláció tudományok dolga és sok filozófiáké, amiket vékonyaknak érzek ha nem tévesnek, de mindenképpen nem mienknek. Persze kevés nagyon kevés a tanult ismeretem. És lehet, hogy a várt új filozófiát és vallást még lazaságból mondom kettőnek, mivel az etika korreláltatni akarja igen erővel. Tán meg is teszi, ha állni fognak, hogy Egy Élő magyar bölcsesség lehet legyen, mint a Világ is Egy Élő. És talán a Világtól, a létezéstől se különbözzön, csak annyiban, hogy újat adott hozzá, ami közös immár, se ez az erősebb létezés vagyis a Létezés fokozott önmagára hárulása (önreflexió) általunk, bennünk. Szóval a teremtést kell folytatnom filozófia eszközeivel magyarságomból, ami népem sűrítve. Im ezzel kopogtatok a Magyarok Élő Pátriárkájához Fülep Lajoshoz. Mondana meg tanítómként minden szükségest. Módot, programot, studiumi könyvsereget, ahogy szükségszerűnek látja ilyen életmunkához. És amit én nem tudhatok. És ezt ösztönből kérem. Tegnap éjfélkor, fölkelvén a gondolattól, akart jönni e levél írásra, sok mondat is volt kerekedve. Gondoltam, próbát teszik előbb és mondtam, olvass egy órát, aztán aludj reggelig; ha még akkor is így gondolod, akkor írhatsz. - Úgy látom, többet is írtam, mint kellett volna tegnap. Ösztönből írtam. Ennek örülök, mert így szolgálom a belém-magammá determinált törvényt, ami a magyarság ősi sűrű ereje és én ezen kívül nem létezem Tanulnom kell eleget, mert hiányolom és így kötelességem. Magam elöl ki nem térhetek. Figyelem a belőlem fölbugyborékoló nemzeti parancsot alázattal. Guba István A helynév a FL által ráírt cím alapján: Guba István Fót Gyermekváros A dátum ceruzaírással a levél végén; Fodor András: Ezer este... II. 445. 1966. VII. 1-jére datálja FL beszámolóját. MTAKK Ms 4587/170. Ceruzaírásos levél. A levélíró ismeretlen. 260