Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

lében, dögletes üzletek Thököly-úti atmoszférájában, poloskák és pokoli rendetlenség nyomorúságába merülve, 3) a naplóm legértékesebb részét feltüzelték, így: fiatalkorom felét, férfikorom kilenc évét s egy sajtó alá rendezett tökéletesen kész kötetet, gyönyörű volt! s a teljes esztétikámat,

3 amely szintén teljesen kész volt már s amellyel szintén meg voltam elégedve úgy én, mint a barátaim, - 4) a fogadott lányom,

4 akit jobban szerettem, mint azt kifejezni tudnám, elhagyott minket, 5) s végül: épp olyan nulla-semmi vagyok ebben a társadalomban, mint voltam az előbbiben... S legvégül: beteg is vagyok nagyon. Anginás rohamaim voltak a bánattól, - de ne folytassuk ezt sem, nem érdemes. írj magatokról, légy oly szíves, hogy hogyan éltek? hogy bírjátok a nehéz viszonyokat s mik a terveid, maradsz-e ott? vagy nem akarsz-e inkább a pesti egyetemre kerülni?

5 Dr Waldapfelt megkértem, hogy mindezt közölje veled, nem tudom, megtette-e?

6 (Akkoriban még képtelen voltam ceruzát a kezembe venni.) - Isten áldjon Barátom, köszönöm a kedves figyelmet s a feleségem nevében is ölellek! Nagyon szerencsétlen barátod: F.[üst] M.[ilán] MTAKK Ms 4587/122. Ceruzaírás. Zengővárkonyba írt levél. 'Ld. 1710. sz. 2Ld. 1713/3. 3 Füst Látomás és indulat a művészetben (Bp. 1948) c. könyvének 1947. VII. keltezésű előszavában elmondja, hogy elveszett esztétikáját emlékezetből rekonstruálta, amikor 1946-ban felkérték „irodalmilag többé-kevésbé képzett közönség előtt" tartandó 10-12 szabadegyetemi előadásra. Az első előadás dátuma 1946. IV. 1. volt. 4 Csop Gizella Füst Milán gépírónője, aki házukban lakott s akit Füsték leányukként emlegettek. 5Ld. 1719/2. 6Ld. 1713. sz. 1716. FÜLEP LAJOS - SZABÓ LAJOSNAK Z[engő]V[árkony,] 1945. V. 30. Kedves Uram, lapja

1 dátumáról ítélve, igen nagy késedelemmel kaptam meg. Nem értem, mért ilyen hosszú még mindig a posta útja. Most talán majd rövidebb lesz, mert mindennap közlekedik vonat Pest és Pécs közt. De akármilyen soká, csakhogy megjött! Nagy örömet okozott, nagy gondtól szabadított meg, hogy végre egyőjükről itt az életjel. Gyenes Tamás

2 pécsváradi ifjút, a Képzőműv.[észeti] Főiskola szobrász-növendéke, aki szintén nemrég jött meg a munkatáborból, Pestre indulása előtt megbíztam, kutassa fel Önt és Vajdánét.

3 De most már, legalább részben nyugodt vagyok. Én ugyanis már azt hittem, senkise fog onnan megjönni. így legalább mer 24