Fülep Lajos levelezése V.
Levelek
az ember remélni, hogy ha egy megjött, majd a többi is. Kérem is Önt, amint Táborról, 4 feleségéről 5 valami hírt tud, közölje velem azonnal. Vajdánét nem említi lapján, ö meg van? A nem-említését úgy interpretálom, hogy megvan. Egyetemi ügyben kér tőlem tanácsot. De mivel nem határozta meg, mire nézve, nem tudok mit mondani. Be akar iratkozni? Hallgatni akar? De kit? Brandensteint? 6 Kornist? 7 Eddig más nem volt. Most már van? Az említettekről bizonyára tudja, kik-mik. Ha közben valami változás történt, én nem tudok róla, egyáltalán semmiről se tudok. így azt se tudom, miben segíthetnék Önnek. Ha megírja, s olyasmi, ami rajtam áll, természetesen nagyon szívesen megteszem. Egyelőre egyébként még magam is úgy vagyok, hogy ha rajtam nem segítenek mások, nem tudom, mi lesz velem. Mint bizonyára tudja, 919-ben a pesti egyetemre kineveztek ordinariusszá, 8 pár hónapi tanítás után belső emigrációba vonultam, az idén van 26 éve! Ez alatt úgy éltem, mint egy óceáni szigeten, némelyik évben (igen kevésben) egy két napra, vagy órára találkozva szellemi társsal. Hogy mi az abszolút magány és elhagyatottság tanításra, nevelésre született embernek, el tudja-e valaki képzelni? Socraticusnak lenni és így élni, van-e még ilyen tan? De nem panaszkodom. A 26 évnek sok olyan szellemi és erkölcsi eredménye van, ami talán nem lett volna másképp. Az Úristen nagyon megpróbált engem, s javamra, de úgy érzem, most elérkeztem a végső határhoz. Azért is, mert azt is érzem, ez a magány nem adhat már nekem többet. Munkámmal, 9 ha nem is minden sorát leírva - de ez nem fontos, csak idő dolga -, készen vagyok. Most már publikálnom kell, s egyidejűleg tanítanom. Ez a kettő tulajdonképpen egy, mert azt jelenti, hogy végre egészen azt csinálom, amire születtem, nem pedig annyi mást, mint eddig csaknem mindig. Nem élhetek tovább ilyen szétforgácsoltán, nincs már rá időm, és nem élhetek tovább ezzel a bennem felgyűlt anyaggal, mert megfulladok, elpusztulok. Nem túlzok, ez szószerint így van. Még a fordulat elején olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy az 1919-i annullált kinevezéseket újra érvényesítik. 1 0 Úgy látszik, csak szólam volt, a magaméról legalább is egy rezzenésnyi nesz se érkezett el hozzám eddig. Ugyancsak most írtam Waldapfel Imrének, aki azt az örömét közölte velem, hogy ,,F.[ülep] L.[ajos] is meg van a romokból összekeresgélt Magyarországnak," 1 1 - megírtam neki, mennyire nem érzem és nem látom még, hogy meg vagyok, s így mennyire bizonytalan, megmaradok-e. Azt kérdeztem tőle, nincsenek-e neki olyan emberei, akik ezt a dolgot meg tudnák mozgatni. Ismeri W.[aldapfel]-t? Nem volna jó, ha érintkezést keresne vele? XI. Albert utca 73. Többen talán többet tudnának kisütni. S ha nincs mire várnom, azt is szeretném, ha hamar megírnák ne kínlódjak tovább ebben a bizonytalanságban; ez így már nem élet. Ebből láthatja, kedves Uram, hogy engem a „hosszabb pesti látogatásra" nem kell kapacitálni. Tudom, hol volna a helyem, s tudom, mit csinálhatnék a helyemen. A kérdés csak az, odajutok-e. Életemet a németek ittlétekor majd inkább élőszóval mondom el egyszer. Sok volna leírni. Sokat megérthet ennyiből is; kezdettől végig SS 1 2 vadállatokkal volt tele a falu, naponta nem is egyszer bejöttek hozzám, megnézni, mit csinálok. Hogy mégse vittek el, valóságos Isten csodája. A szándékuk meg volt. Névtelen levelek mentek rólam a német parancsnokságra. 25