Fülep Lajos levelezése V.

Bevezetés

BEVEZETÉS Fülep Lajos levelezésének V. kötete az 1945—1950 közötti hat esztendőben írt és kapott leveleket tartalmazza. Ezek az évek sorsdöntő változásokat jelentettek Fülep életében. Pécset és környékét 1944 késő őszén gyorsan és viszonylag kevés pusztítás árán foglalták el a szovjet csapatok, s a korabeli sajtóból kirajzolódó kép szerint a város és a vármegye nagy energiával fogott hozzá az új élet megindításához. Már 1945 elején célul tűzték ki az 1940-ben megszüntetett bölcsészkar újra alakítását. A tervezés egyelőre csak helyi szinten folyt, Fülepet ugyan ebbe a munkába nem vonták be, de személyét az első perctől fogva számításba vették a filozófiai tanszék betöltésénél. Ez a katedra tulajdonképpen nemcsak a bölcsészképzést szolgálta volna, hiszen valamennyi kar diákjainak hallgatniok kellett ezt a diszciplínát, s vizsgázni is kellett belőle. Fülep ebben az időben teljes elzártságban és magányban élt Zengővárkonyban. Második házassága felbomlott, csaknem másfél évig még Pécsett sem járt. Lelkészi teendőinek ellátása mellett csak levelek útján vehette fel a kapcsolatot a külvilággal. Mivel a posta eleinte egyáltalán nem, később is csak nagyon megbízhatatlanul működött, a pécsváradi tejüzem Pestre járó autóján küldte el első leveleit barátainak és ismerőseinek, megtudni, élnek-e egyáltalán, s hogyan vészelték át a háború utolsó időszakát. Ugyanezen az úton kérte a Zengővárkonyba szóló válaszokat is. Ezen az úton jutottak el az első hírek Fülep Lajos hogylétéről és helyzetéről, amikor megírta, milyen erős benne a vágy arra, hogy kiszabaduljon a teljes elszigeteltségből, kapcsolatba kerüljön az ifjúsággal s egyszerre nevelve és tanítva formálja őket. Első ízben Füst Milánnak szóló levelében írta meg ezeket, s a levél érkezésekor éppen jelen lévő, Fülep Lajost személyesen nem ismerő Trencsényi-Waldapfel Imre vitte el a hírt Illyés Gyulának, aki betegágyából felkelve azonnal elment a már akkor kulcspozícióban lévő Révai Józsefhez. Révai is szinte azonnal írt Pécsre a város vezetőinek s javasolta Fülep kinevezését. Erre a közvetítésre azonban nemigen volt szükség, mivel a város, majd Baranya megye főispánjának ugyanez volt a szándéka. A pécsi kinevezés terve még csaknem két és fél évig aktuális maradt, de lehetősége nem volt reális, mivel a bölcsészeti fakultást ezekben az években még nem állították fel újra, így a kinevezésre nem kerülhetett sor. Ismét Illyés volt az, aki Fülep ügyében lépéseket tett. Amikor 1945. XI. közepén a Nemzeti Parasztpárt képviseletében Keresztury Dezső lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Illyés először Fülep és Keresztury levélbeli kapcsolatfelvételét szervezte meg, s alig két héttel ezután, Keresztury Pécsre menet megszakította útját Zengővárkonyban, s ekkor sor került a személyes megismerkedésre is. A pécsi főispánhoz hasonlóan Keresztury is úgy látta, hogy Fülep ügyét rehabilitáció útján lehet megoldani, amely visszaállította a Tanácsköztársaság bukásával automatikusan megszűnt egyetemi tanári kinevezését. Ez annyit jelentett, hogy Fülep ismét kinevezést kapott a budapesti egyetem olasz nyelv és irodalom tanszékére. A fordulat involválta a Pestre költözést, ami több gyakorlati nehézséget támasztott, meg kellett volna oldani a lakás és a megélhetés kérdését, de a feladat, az olasz nyelv és irodalom tanítása sem vonzotta Fülepet. Ezért Keresztury előbb az akkor létesült 15