Fülep Lajos levelezése V.

Bevezetés

Magyar Népi Művelődési Intézethez kívánta Fülepet delegálni, amelynek elnökségi tagja volt, utóbb pedig a Bölcsészkarról az Eötvös Kollégiumba helyezte át tanárnak. Ez a megoldás akkor a lehető legjobbnak látszott; Fülep azt és úgy taníthatott, amit és ahogy kívánta, s a kollégium tanáraként lakást és ellátást is kapott, s ezzel alapvető problémák oldódtak meg. Mindennek lebonyolódása azonban csaknem három évig tartott: Fülep Lajos 1947. XI. 20-án költözött fel a Kollégiumba. A még Zengövárkonyban töltött csaknem három év alatt újra kapcsolatot teremtett magyarországi és külföldi barátaival is. 1945 végén került sor Illyés első háború utáni zengővárkonyi látogatására, 1946 tavaszán ott járt Weöres Sándor. Megérkeztek az első életjelek Svájcból Kerényi Károlytól, Londonból Mannheim Károlytól és Princetonból Tolnay Károlytól, s a levelekkel együtt elküldték a háború alatt és után publikált műveiket is. Korábbi magyarországi kapcsolatai közül felelevenítette a levelezést Szabó Lajossal, új tanítványként jelentkezett a fiatal költő, Mándy Stefánia, aki Szabó Lajos baráti köréhez tartozott, s Szabó hajdani szerzőtársának, Tábor Bélának a felesége lett. Pesten jártában Fülep két alkalommal is náluk szállt meg, s megismerkedett baráti körükkel, főleg az Európai Iskola tagjaival, s két alkalommal ismertette velük művészetfilozófiájának néhány problémáját. 1947 tavaszán Bäsch Lóránt felkérésére emlékbeszédet mondott halott barátja, Elek Artúr halála 3. évfordulóján, s ebből következőleg hívták meg néhány hónappal később a Baumgarten Alapítvány tanácsadó testülete tagjának, majd egy évvel később a testület elnökévé választotta. Az Eötvös Kollégiumba költözése után néhány héttel három hónapos itáliai utazásra ment, két hónapot a római Academia d'Ungheriában töltött, ahol két előadást tartott, együtt volt több régi ismerősével, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Vas Istvánnal és Weöres Sándorékkal, de megismerte az ott levő fiatalabb író-, költő- és muzsikus nemzedék néhány tagját is. Hazatérve 1948 tavaszán megkezdte a tanítást az Eötvös Kollégiumban. Művészettörténész hallgatója csak kettő volt, Rózsa György és Németh Lajos, de jártak az óráira más szakos hallgatók is, a vasárnap délelőttönként szervezett, közös sörözéssel végződő múzeumi, műterem- és magángyüjtőknél való látogatásain hallgatóinak költő- és festőbarátain kívül leányismerősök is csatlakoztak a társasághoz. Ekkoriban kötött életre szóló barátságot későbbi munkatársával, majd tanszéki utódjával, Zádor Annával. 1948 tavaszán megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, székfoglalóját 1950 októberében tartotta A magyar művészettörténelem föladata címmel. Az 1949-1950-es évek levelei már gyakran sejtetik a készülődő politikai változásokat. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a római magyar intézet élére tervezte kinevezni Fülepet, aki ezt a szándékot óvatosan és kételkedve fogadta. Közben egyre világosabbá vált, hogy az Eötvös Kollégium ebben a formájában nem fog megmaradni, ami azt jelentette, hogy Fülep tanári állása, egyszersmind lakása és ellátása kétségessé válik. Abban reménykedett, hogy az egyetemen egy átszervezendő művészetfilozófiai tanszéken dolgozhat majd az olasz katedra helyett. 16