Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1656. FÜLEP LAJOS - LŐRINCZ ERNŐNEK Z[engő]V[árkony,] 1944. III. 18. Kedves Barátom, ajánlva küldöm levelem a levele

1 vége felé levő közlés miatt, hogy tán tiszti tanfolyamra kell mennie. így, ha nem éri ott, a posta egész bizonyosan visszahozza, amiből tudni fogom, hogy mennie kellett. Bár hiszen lehet, hogy azért otthon és Pesten lakhat, de mivel erről nem ír, minden lehetőségre gondolok. Remélni ugyan remélem, hogy nem kerül rá sor, de manap semmit se lehet tudni. A Rippl-cikkről

2 teljesen igaza van. Én már nem emlékeztem rá. Mikor azonban egy hete Karay

3 miatt az ócskaságok ládáját előhúztam, benne az is megkerült, átfutottam rajta, s mindjárt láttam, hogy a M[agyar]M.[űvészet]-beli

4 résszel azonos. Akkor aztán eszembe jutott a nagy egyezés oka is: mikor az előadásokat tartottam - hetenként - nagyon el voltam foglalva, két iskolában s a Városi múzeumban (ahol akkor a kőtárat rendeztem, katalogizáltam, a régi sírkövek feliratait fejtegettem stb.),

5 úgy, hogy alig tudtam elkészülni egyik előadástól a másikig. Ripplhez érve, eszembe jutott ez a cikk, s felhasználtam. Mikor aztán a könyv kiadására került a sor, már nem változtattam az előadásoknak a Nyugatban megjelent szövegén.

6 Karay írja, hogy az Athenaeum a M.[agyar]M.[űvészet]-et csak az ősszel jelenteti meg. Nekem meglepetés, azt hittem - a nagy sietségből -, hogy a könyvnapra. Hát persze, ők nem írtak semmi ilyet, én csak gondoltam. Ha csakugyan így van - bár, megvallom, jobb szerettem volna minél előbb túl lenni a dolgon, annyira meghaladottnak tartom a könyvet - most, újra olvasva (muszájból, a nyomda alá), s ha már akasztanak valakit, minél előbb, annál jobb - dehát ha csakugyan így van, akkor a reprodukciók dolga nem éppen sürgős, bár az is jobb, ha megvan, s nem kell vele később foglalkozni; ami megvan, ahogy mondani szokták, „nem kér enni". Amikor tehát ráér, kérem, állítsa össze a jegyzéküket s küldje meg, hogy megtegyem esetleges észrevételeimet. Valószínűnek tartom ugyan, hogy az Athenaeum nem szándékozik csupa új reprodukciót csinálni, bizonyosan vannak neki clichéi más művekből, azokat fel akarja majd használni. Egyelőre azt az óhajom közlöm, hogy Izsótól szeretnék 3^4 kis figuráról képet, kettő ugyanaz lenne, ami a Mjagyar] M[üvészét]-ben van. Ezeket akkor én fotografáltattam, a clichéket aligha lehetne most fölhasználni, mert az új könyv nyilván nagyobb formátumú lesz; ha csak úgy nem, hogy kettőt tesznek belőle egy lapra. Akkor is kétséges, használhatók-e még, nem nagyon kopottak-e a clichék. (Mindenképpen jó volna, ha az A.[thenaeum]-mal már mostanában - ha t. i. ráér - megbeszélné a reprodukciókat, mert a múzeumi tárgyakhoz mindig nehezebb lesz hozzáférni, - ha nem lehetetlen már most!?) A másik óhajom: bár Csókról csak pár sor szól, képet lehetne, sőt kellene is közölni tőle 1-2-őt, és pedig egyik okvetlenül az legyen, amelyiket Pistával „a kakasos kép"-nek neveztünk;

7 nem tudom, volt-e valaha reprodukálva, én legjobb képének tartom, s ő mindig azt mondta, nem adja el soha, így hát valószínűleg meg van még nála. Vele kellene tehát szót érteni. S most aztán én is rátérek a bevezetőre. Attól nem tartok, hogy nem lesz jó, s azért „nem lesz méltó a könyvhöz", inkább attól, hogy túlértékeli ezt az én apróságomat, 512