Fülep Lajos levelezése IV.
Levelek
2. - Indokolja a mü kiadását a szükség is, mely annak idején létrehívta s mely kielégítetlenül mindmáig fennáll mind művészeti, mind tudományos téren. II. - Futó visszapillantás a művészettörténet eddigi fejlődésére, a tárgy és módszer szempontjából, a M.[agyar]m.[űvészet] helyének s tudománytörténeti jelentőségének megállapítása érdekében. 1. - A műv.[észet]tört.[énet] tudományelőtti, biográfikus kora. 2. - Tudományos kora - Winckelmanntól 4 Rieglig. 5 3. - Szellemtudományos kezdetei - Riegltől máig. - Célja kimutatni azt a belső ellentmondást, melybe e tudomány keveredett - azt, amelyik a múlt sz.[ázad] 90-es éveitől kezdődően a tárgya s módszere közt támadt s mely már Rieglnél nyilvánvaló. Megsejtik s mert szükségét érzik, keresik a művészetben a szellemi, a metafizikai momentumot, másfelől azonban makacsul kitartanak a természettudományos pozitív eljárás mellett - anélkül, hogy kevesek kivételével mindmáig belátták volna, hogy ezen az úton nincs tovább. Sok köszönet viszont abban sem igen volt, amit kivételesen egy Tietze 6 s kivált Dvorák 7 szorgalmazott: a művészetnek a szellemtörténeti közösségen belül való, jobbára tartalmi vizsgálatában. Ezzel mindenképpen döntő csapást mértek a megelőző merő formalizmusra. Túl reakcionáriusok voltak azonban ahoz, hogy sem képesek lettek volna emennek a maguk szempontjával kívánatos szintézisére. E szintézis a Fülep érdeme és az övé (hogy eddig nem hatott, az mit sem változtat ezen) a művészettörténetnek a metafizikai momentum irányában való előbbrevitele is. III. - Fülep elmélete. 1. - A mögötte érvényesülő metafizika kihámozása a Műv.[észét] és világnézetből. - Itt vált bizonytalanná lábam alatt a talaj. Itt torpantam meg. Amire leginkább szükségem volna, arra nem tudok kellő bizonyossággal visszakövetkeztetni abból, ami ilyen vonatkozású dolog tanulmányában van. Ehhez kértem a segítségét múlt alkalommal is. - Álláspontja szerintem, dualizmus. Szellem és anyag irreduktibilisek. Egymáshoz való viszonyukban azonban, a magatehetetlen s határozatlan anyaggal szemben, a magamagáról mint szisztematikus tiszta tevékenységről tudó s e tudat által abszolút meghatározott szellemé az elsőség. Viszonyuk pedig az anyag fokozatos átszellemítésében határozódik meg, amelynek folyamán az anyag rendezett egésszé lényegül. Ennek az organikus egésznek részei a különböző létsíkok. Emezek szervezése során viszont maga a szellem is változáson megy át. Veszít szabadságából s öntudatából. De a fejlődés emberi fokán visszanyeri eredeti, metafizikai azonosságát. - Az anyag felől tekintve e folyamat evolutív, a szellem felől nézve mutatív jellegű. Egészében véve pedig kumuláció (?): későbbi alakulatai fölveszik magukba a korábbiakat olyanformán, hogy ami előbb formai elem volt, az utóbb matériává lesz - az újabb alakulatok formája minden esetben magából a szellemből származván alá. - A világ, ezek szerint, egy autotelikus alakulat volna, melyben a magateremtette létsíkok mindenikében a szellem a maga rendszer voltában kibontakozik. De csak adott pillanatban tekintve. Másként a világ szakadatlan létesülés úgy egészében, mint az emberi életre korlátozottan, vagyis abban a részében, mely belőle, a szellem formálása következtében, a mi számunkra felfoghatóan létezik. Akár öntudatlan, akár öntudatos 504
