Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

formálás következtében, - mint empíria, vagy mint erkölcsileg megélt, tudományosan fölfogott, művészileg megragadott valóság. - Az öntudatos s a szellem természetéből folyó rendszeres formálás eredménye a világnézet: az a mindent átfogó képlet, jelentés-összefüggés, melyben a világ számunkra tartalmilag adatik - s amelyen keresztül a tartalmi mozzanatokat törvényének alárendelve, a szellem objektíve is megjelenik. És lesz belőle, a természeti mellett, kultúra világa. Törvénye pedig az önkény, ötlet és káprázat káoszából az etikai, filozófiai és művészi rendszereket elővarázsoló szisztematikus, konsztitutív forma: erkölcsi norma, logikai szükségszerűség, művészi kompozíció. - A kultúra problémája: az örök ideának mint etikai, logikai s esztétikai abszolútnak, időben s térben való kinyilatkoztatása. És ez a történelemé is. A természetnek tulajdonkép való históriája nincs. Múltja van csupán. Jelene s jövője megrögzött típusok azon mód végbemenő számszerű ismétlése: homogén elemek sokasodása, összegezés. A história viszont minőségileg különböző mozzanatok folyton változó összefüggése. De nem minden állandóság nélkül való. Már maga a változás utal valami állandóra, ami változik. E kettő egymást kölcsönösen feltételező. Korrelatívek. És állandóak, szubstanciálisan azonosak a történelemben a szellem megvalósulásának problémái, a változás nem érintvén csak emezeknek megoldásait. - A világnézeten, mint tartalmi médiumon keresztül, a szellem, koronként s helyenként más és másféleképpen, más és más rendszerekké szerveződik. De, időnként más és más tartalmi mozzanat válván benne központi jelentésűvé, ami az egésznek éppen e jelentéstől függő átértékelését s újjászervezését vonja maga után - változik már maga a világnézet is. Úgy, hogy ez, végül is, az igazi történeti fogalom a szellem időtlen életében. A történelem tehát a változó tartalom és az e tartalmat a maga formáival átható örök szellem találkozásának eredménye. Lét és levés szintézise. Pontosabban szintézise annak a két korrelációnak, melyek egyikében, a lét felől tekintve a történelmet, érthetővé válik az egy abszolút szellemnek a maga történeti megvalósulásához, másikában pedig - ugyanazt a levés felől tekintve - az örök ideának az idő realitásához való viszonya. 2. - Történettudomány és művészettörténet. Ha már most tudományon a dolgoknak s ezek viszonyainak logikai, fogalmi utánképzését értjük, az eddigiekből kiviláglik, hogy a tárgyához szorosan hozzáidomulni akaró történettudománynak szükségképpen szintetikusnak, összefoglalónak kell lennie. Úgy általában, mint bizonyos tárgykörre alkalmazottan - ebben az esetben a művészetre... - Innen már könnyebben menne a dolog, tekintve, hogy a történelmet s a művészettörténetet illető nézete „kiolvasható". Vázolása közben utalni fogok mindenütt a megelőző pozitív, elemző, formalisztikus stb. mütörténeti szemlélet elégtelenségére. 3. Művészet, nemzeti művészet és magyar művészet. Amióta hajdani folyóiratában az emlékezetből levezetett elméletét olvastam, azon gondolkodom, hogy kitérjek ehelyütt erre is. Vagy érjem be pusztán a tartalom és forma azonosságának taglalásával mielőtt a nemzeti művészet kérdését sorra keríteném? - Idevágó véleményét is kérem. 505