Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

mutatja - nemcsak Leonardo művészi alkotásainak, hanem egyetemességének bemutatását is célul tűzte ki. Autentikus festmények, szobrok mellett elveszett és befejezetlen műveinek másolatait, könyvtárát, biológiai, optikai, a perspektívára vonatkozó, akusztikai, mechanikai, hidraulikai, tipográfiai kutatásait, gépmodelljeit, az általa rendezett ünnepségek makettjeit, iskolájából származó mintegy 300 festményt is kiállítottak. Feltehetőleg Kerényivel való ekkori találkozásakor írta Tolnay a hagyatékában fennmaradt, töredékes FL-nak szóló „Lago di Garda - Sirmione - Il Castello" feliratú képeslapot a következő szövegtöredékkel: „A Catullus-lakta gyönyörű félszigetről, ahol Károllyal együtt" a szöveg itt megszakad. 1939. VII. 24 és 29. között tartották Londonban a XV. művészettörténeti világkongresszust 6 szekcióban. Tolnay nem tartott előadást. Bardoly István közlése. Panofsky, Ervin (1892-1968) német művészettörténész, 1933 és 1960 között a princetoni Institute for Advanced Studies tagja, majd a Harvard egyetem tanára. Swarzenski, Georg (1876-1957) német művészettörténész, egyetemi tanár, a középkor kutatója. 1938-ban költözött az USÁba. Morey, Charles Rufus (1877-1955) amerikai művészettörténész, elsősorban a középkori művészet szakértője. Waal, Henri van de (1910—?) holland művészettörténész, 1945 után leideni professzor. 9 Amikor Thomas Mannt (1875-1955) 1936-ban megfosztották német állampolgárságától, Svájcba, majd 1938 őszén Princetonba emigrált. 1941-ig élt ott, ekkor áttelepült Californiába. 1

0 Einstein, Albert (1879-1955) 1933-ban emigrált az Egyesült Államokba, haláláig Princetonban volt professzor. 1304. WEÖRES SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK Csönge, 1939. VII. 18. Mélyen Tisztelt Professzor Úr! Sok töprengés után, éjszaka írom ezt a levelet. Szeretnék valamiről beszámolni és esetleg tanácsot kérni. Nagyjából készen hever a fejemben egy aeschylosi tragédia; kész a hangulata, a szerkezete, csak meg kéne írni, ami több hónapi teljes elmerülést kívánó óriási munka. Ettől nem félnék. Hanem attól félek, hogy rettentő vesződség árán fércmunkát írnék, sok nagyhangú, egetdöngető szólamot, mennydörgés helyett zacskó-durrogtatást; és valahogy olcsó dolognak érzem, hogy egy mai poéta belehelyezkedjék egy ősi forma- és styluskincsbe, örökölt javakkal legénykedjék. Engem többnyire jól elirányítgat a benső-kényszerem, de itt még az is tanácstalan. A tragédia megírására ösztökél, hogy a mű tulajdonképpen kész, csak versbe kéne szedni; és a megírástól eltántorít, hogy leendő müvem értékében nem bízom, már pedig önbizalom nélkül semmi se sikerülhet. A sarkaló és eltántorító erő meglehetősen kiegyenlíti egymást, ezért a megíratlan müvet se sutba vágni, se létrehozni nem bírom. Kívülről várok egy lökést, ami elirányít jobbra vagy balra. Engedje meg Professzor Úr, hogy vázoljam a dolgot. A megíratlan tragédia címe: „Kuretes";

1 terjedelme c[ir]ca 1000 verssor lenne. Személyei: Kronos; Okeanos; a kurétek, Rhea szolgái (kar); Rhea; Gaia; Typhon; Eros. A munka legeleje nagyjából kész (de még ez se végleges alakú): 48