Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

2 Kner Imre egyszer járt csak Zengővárkonyban (ld. 1285/3.), személyesen legközelebb akkor találkoztak, amikor FL Füst Milánnál Budapesten tett látogatása alkalmával 1943. V. 22-én Gyomára utazott Knerékhez, ott töltötte az V. 23-i napot, majd 24-én hétfőn utazott vissza Budapestre. 1299. KNER IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1939. IV. 25. Kedves Barátom! Örömmel vettem kedves sorait, 1 hiszen még az írását is olyan ritkán látom. Igaz, hogy én sem igen adok életjelt. Miklós barátom 2 cikkét azért küldtem el, mert nagyon szerencsés formában mondja el mindazt, amit én a leglényegesebbnek látok a magyar problémában. Semmi nem lesz több azzal, hogy osztogatjuk, s ha el is tüntetünk bizo­nyos látszólagos igazságtalanságokat, megölünk rengeteg kezdeményező és szervező erőt, amire soha nagyobb szükségünk nem volt, mint ma. — Persze, hogy keveset használ, ha kevesen látjuk is, miről van szó, mert hiszen keve­sen nem sokat tehetünk. A polgár különben sohasem volt a direkt politikai cselekvés embere s nálunk mindig hallatlanul kicsiny volt a száma ennek a rétegnek. ­Németországnak is szerintem az a tragédiája, hogy azt a felelős és kezdeményező­képes középréteget, amely tudta mindig, hogy miről van szó, a jobb és baloldal két malomköve folörölte és ezzel az ország legjobb szellemi és erkölcsi erői őrlődtek fel, ha egyszer egy fordulat következik, nem lesz kivel és át fog fordulni minden egy el­lenkező előjelű végletbe, amitől Európát az isten őrizze meg... Ami engem illet: a múlt évi műtét 3 után bizonyos kis utóbajok jelentkeznek, s fő­ként iszonyú fáradt vagyok. Muszáj elmennem pihenni. Mivel bizonyos elintézni va­lóim vannak a Dunántúlon, egy kis körutat teszek, Székesfehérvár-Veszprém-Fűzfő­papírgyár-Zirc-Pannonhalma-Győr-Esztergom körúton ismét Budapestre. Sajnos, Pécs felé ebben az esztendőben nem jutok el. 4 Ha azonban Ön Pestre jön, kérem, írja meg idejében, hátha össze lehetne a dolgot egyeztetni. Valószínűleg hétfőn vagy kedden indulok és 14 nap alatt - beleszámítva a pesti elintéznivalóimat is - már vissza is kell érkeznem. ­Ami pedig a zsidótörvényt illeti: 5 öcsém 6 frontharcos volta révén megússzuk való­színűleg a mostanit, de máris az a helyzet, hogy Mihály fiam 7 nem örökölheti az ipar­engedélyemet. A fiú nyolc éves kora óta dolgozik minden vakációban és most végzi a hatodikat, két év múlva, ha engedik, érettségizhet és kezdhetné a tanonci pályát. Most tudja, hogy ahogy jelenleg a helyzet áll, nem folytathatja azt, amit a nagyapja 8 kezdett és az apja folytatott. Azt is tudja, hogy ez az egész üzemnek egy adott időpontban való elkótyavetyélését jelenti, vagyis szemétté és kiárusítási tömeggé válását mindennek, amin a munkánk alapul és ami szétszedve teljesen értéktelen vacakká válik, habár benne két élet tradíciója van (pl. a betűk összeválogatásában stbi) felhalmozva. ­42

Next

/
Thumbnails
Contents