Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

dódzó illata.

1 Ilyent én utoljára jó Gyulai Pál otthonában éreztem. Késő ősszel, amikor Leányfaluról visszaköltözött Sándor-utcai lakásában, az almáriumok tetején sürü glédákban sorakoztak a piros almák. És olyan jószagú volt tőlük az egész lakás, mint most az én szobám. Köszönöm. Egyelőre gyönyörködöm bennök és hagyom, hogy megpuhuljon a húsuk. De bámulok, hogy ennyi tellett a fáitól olyan száraz nyár és ősz után. Hiszen amíg Várkonyban voltam, folyton potyogtak az almák és annyi volt közöttük a férges! Ezek mind épek. Hogy lehet az, hogy ennyire megkímélték őket az almafa fenevadjai? A nagyobbakban mintha a Bismarck nevű fajtára ismernék, amelyről azt mondta Maga, hogy férgek nem látogatják. Régen készülök írni, mert be akartam számolni egy és másról. Elsősorban arról, hogy a Magyar Csillag beszüntetéséről szó sincsen (már t.i. a Magának járó példányáról),

2 a posta mostanában végtelenül szeszélyes, az októberi számot a vidéken mások sem kapták meg. Gellért

3 elküldette a hiányzó számot, egyben pedig nagyon kéri, hogy írjon már valamit nekik. Erre kéri Illyés is. Azt panaszolta, hogy senkivel sem váltott annyi levelet, mint Magával

4 és senkivel sem ilyen eredménytelenül. A héten különben Schöpflint ünnepelte a M.[agyar] Cs.[illag] Fölvonultunk hozzá a lakására és átadták neki a róla készült szép ezüstérmet.

5 Ki tudja, mennyi ideig tud majd örülni neki! Mellékelem ehhez a levelemhez a Vörös kereszt blankettáját. Leghelyesebb ha angolul tölti ki rovatait és angolul írja a 25 szót is. Azután ajánlott levélként küldje be a Vörös Keresztnek (VIII. Baross-u. 15.) A Schöpflin-ünneplés összekerített a M.[agyar] Cs.[illag] gárdájával. Újra megállapítottam magamban, hogy nem jól érzem magamat közöttük. Cs. Szabó

6 a hangosságával, amely már prepotentia, elviselhetetlen. Illyés is egyre ellenszenvesebb hetyke hanghordozásával és cinikus beszédével. Van a modorában valami, ami arra emlékeztet, ahogyan a kisgazda a cselédnépével bánik. Kedélyesen, de válogatatlan szóval szidja őket. Régebbe nem ilyennek ismertem. Szerényebb és melegebb volt. Ott van azután Keresztury Dezső.

7 Valakivel egész idő alatt Tamási áron új színdarabjáról

8 vitatkozott. Mindenhez tudó fiatalember. Abban, amit Schöpflinről a M.[agyar] Cs.fillagba] írt,

9 összehasonlítja Schöpflinnek és Lengyel Menyhértnek

1

0 egyazon színdarabról a Nyugatba írt kritikáját. Idéz is belőlük és miután szembeállította őket egymással, (a Lengyelből vett idézetet „magas és ájult" hangneműnek minősíti. Egyebekben is lesajnálja Lengyelt. Bizony Isten sohasem lelkesedtem Lengyel Menyhértért (azt átengedtem Hatvany Lajosnak)," de az, amit belőle Keresztury idéz, szép és költői és szuggesztív hatású, azután meg Lengyel a maga műfajában mégis csak különb legény volt, mint akármelyike azoknak, akik mostanában a színpadokon garázdálkodnak és akikkel Keresztury komolyan foglalkozik. Elvégre az ő szövegkönyve inspirálta a „Csodálatos mandarin" megköltésére Bartók Bélát. A minap olvastam a pantomimia milanói előadásának

1

2 bírálatát az Illustrazione Italianaban.

1

3 Nem csak a zenéről írt nagy tisztelettel, hanem külön foglalkozott Lengyel szövegkönyvével, még pedig nagy dicsérettel. Régi tapasztalat, hogy a színházi bíráló a sok silányság között elveszti a mér291