Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

3 Földes Papp Károly: A megismerés tragikuma. Bp. - Szeged, 1941. Philosophia. A m.kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Filozófiai Intézetének kiadványai 2. köt. Dedikációja: „Fülep Lajos professzor úrnak mély tisztelettel F. Papp Károly". 4 Földes Papp Károly ekkor budapesti hitoktató lelkész volt, magántanárként előadott a szegedi egyetemen. 5 1943. XI.-tói szolgált a fronton, 1944. február végén leszerelt. 6 Ld. 1291/4. 1478. FÜST MILÁN - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1942. X. 26. Kedves, jó Barátom! Szívből köszönöm levelét.

1 Régen írtam volna, de nagyon életunt vagyok, - nem ezért és nem azért, mindenért. Túl sokat éltem, úgy látszik, - nem való nekem. S a körülmények is, - sosem voltak nekemvalók, nincs az a társadalmi rend, amelyben én a helyemet lelném, tudom, de ez a mai, képzelheti: milyen pólusa, milyen diametrális ellentéte annak, amit még el tudok viselni. S ezenfelül beteges vagyok nagyon, aktív kimerültségben szenvedek, - de mit panaszkodjam? azt is utálom. A telefonomat felmondták, minthogy a zsidókét elveszik - s itt a Sashegy tetején mit fogok anélkül csinálni? Még orvost se hívhatok, pedig az gyakran kell, még éjjel is. (Sohase megyek ki a házból, járni nagyon rosszul tudok, fájnak a lábaim, meszesek az ereim.) - S Kállay bácsi

2 most meg is fenyegetett minket, vagyonadót vet erre a kis házra, - hagyján, ha lesz miből, majd megfizetem. Csakhogy el is veszi a lakásomat, avval fenyeget és behív betegen munkaszolgálatra. (Nehogy azzal vigasztaljon, hogy ilyen betegen nem lehet szolgálni, - lehet, hallom, tudom, nincs kegyelem, ott kell meggebedni. Ezt pedig nem fogom csinálni, előbb fogok meggebedni. Egyszóval: megígérem mindenkinek, hogy nem sokáig leszek már itt.) Dolgozni pedig nem dolgozom többé. Nem ezért és nem azért, - a könyvnek

3 úgynevezett óriási sikere volt, az első kiadása már el is fogyott, állítólag már fordítják is néhány nyelvre,

4 - de én már nem tudok dolgozni, akárhogy bíztatnak. Részben: nincs is több mondanivalóm, - (mert nem vagyok én író, aki falja a világot és alig győzi leírni, amit akarna - én csak néha vagyok író, vagy voltam, amikor éppen Isten adta) másrészt nem is merném többé ezt a koncentrációt vállalni, de nincs is már ehhez erőm. Sokezer oldal jegyzetre még egyszer rászánnom magam, éjjel-nappali permenenciára éveken át, - nem megy ez többé. Kisebb munkákhoz pedig nincs kedvem e nagy után. De nem baj, mert minek ötvenezer kötetet összeírni? (Mindig utáltam a fenséges Goethét, nemcsak a fensége miatt, a laposságai miatt, hanem a grafomániájáért is.) - De majdcsak eltöltjük ezt a kis időt. Villanyt szereltem rengeteget, kivezettem a kertbe, minden zárat rendbehoztam, az órákat, egy eltört antik székemet, amelyet már egy asztalos sem akart vállalni, tökéletesen, - lemázoltam a mázolnivalókat, most aztán jöhet Hitler és elveheti az egészet. (Ötvennégy méter huzalt raktam be például a falba, Bergmann-csőbe, képzelje csak, 284