Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1472. FÜLEP LAJOS - ELEK ARTÚRNAK Z[engő]V[árkony,] 1942. X. 14. Carissimo, oly lassan jár most a posta, hogy 3.-i levelét

1 csak tegnapelőtt kaptam - már nem emlékszem jól, én mikor írtam, de az a gyanúm, hogy a Maga levele valahol már úton volt, mikor az enyim íródott, erre következtetek abból is, hogy nem tesz rá semmi utalást. Ha így van, közben, azt hiszem, az enyém is odaért. Két nap óta ámulok a levelén! Érzékelőnek és szépírónak nem szabad ekkorát buknia pszichológiából. De micsoda fantasztikus mimóza Maga, Carissimo, aki ártatlan böllönködést „számon kérésnek" érez, s azt hiszi, hogy én „elítélem" a könyvgyűjtés mániáját. S épen nálam érez ilyet, aki szintén mániákus vagyok. (S elgondolom: micsoda kín lehet ilyen valakinek az élet, s a más emberekkel való érintkezés, ha velem...) Hanem, hogy az ártatlan böllönködést ennyire félre érette, hagyján; de hogy nem érezte meg - s itt a nagy bukás -, hanem nekem kell megmondanom, sőt meggyónnom: Belőlem az irigység is beszél! S ezt nem érezte-értette meg soha? Oh gyanútlan, jámbor, szent ember! Persze, ha eszibe jutott volna, akkor is elhessegette volna, mint hozzám méltatlan gyanúsítást. Már pedig akár méltó, akár nem, ez az igazság — könyveket irigyelni szoktam, ha mást nem is. Mindig az az érzésem, hogy más nem tudja őket úgy élvezni, mint én - még Maga se. Minden könyvről az az érzésem, hogy igazán jó helyen csak nálam volna. S ha már benne vagyok, azt is megvallom - nem dicsekszem, csak megmondom -, hogy már loptam is könyvet, egyik nagybátyámtól

2 Bárótzi Erkölcsi mesék 1775-t,

3 igaz, hogy úgy is ideadta volna, de restelltem kérni, s meg is jártam vele, mert otthon kiderült, hogy néhány lap hiányzik belőle, s igaz, hogy lányának expiálásul egy rám öröklődött, százakat érő arany óraláncot adtam - de mindez nem változtat a tényen, megtörtént. No és aztán éppen Stendhal ! Akit, ahogy revideálok, s rostálok, mindig nagyobbnak, egyetlennek érzek - s akinek Champion-féle kiadását

4 a múlt háború végén vagy után (válás stb.) elkótyavetyéltem! életem sose gyógyuló sebe! beteg vagyok, ha rágondolok. Ha Stendhalról beszélek, már nemcsak irigység, hanem masochismus is. O Santi Alessio e Arturo, o quattro santi coronati!

5 Ma lasciamo questo! A Magy. [ar] Csill.fag] okt. számát még nem kaptam meg, s már bizonyosan nem is fogom. Ingyen szokták küldeni, amért hébe-hóba írok valamit-persze, már rég nem írtam.

6 Nem tudom, ezért szüntették meg, vagy elküldték, s valahogy nem jött meg? Ha meg akarják szüntetni, várjanak vele legalább ebben az évben jövő évben szívesen előfizetek. Van alkalma ezt megemlíteni Gellért-nek

7 vagy írjak én neki? Ha van, kérem, tegye meg. Tehát pótolva küldjék meg az októberi számot - Zsiga miatt is.

8 Szeretettel öleli Lodovico OSzK Kézirattár Fond 253/174. 138. Megj.: Fülep-Elek lev. 322-324. p. Kézírás. Címzés: Nagyságos Elek Artúr úrnak Budapest I. Mátray u. 5.1. 5. Feladó: Fülep Zengővárkony u. p. Pécsvárad 277