Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Találkoztam Kállai Ernővel

5 is. Sikerült leszerelnie és egyidőre megszabadulnia a katonai szolgálattól. Megkérdeztem, hogyan áll Kellermann dr. kiállításának ügye?

6 Azt felelte, hogy még nem beszélt visszatérése óta Tamással.

7 Úgy látta, hogy a nagy Mahomet-ember húzódozik, mert fél zs[idó]-t kiállítani. Fél nyilasék és társaik vad támadásaitól, amikben már bőven volt része. De Kállai nem az az ember, akit könnyen lerázhat magáról. Ha hozzám fordul Tamás - szokása, hogy minden véleményt összegyűjt, minekelőtte határozna - teljes erővel támogatni fogom Kállait. Most még néhány szót arról a témáról, amelyet Várkonyban is érintettünk, nem is először. Olyasfélét éreztem ki megjegyzéséből, mintha elítélné az én könyvgyűjtő „mániá"-mat. Ilyenféle vádban nem egyszer volt részem olyanoktól, akik javamat akarták. Nem mindenkinek feleltem reá, de Maga bárki másnál jogosultabb számon kérni tőlem ezt a gyöngémet. Könyvvásárlásra, úgy-e volt pénzem; arra nem, hogy nyugdíj intézeti tagsági járulékomat fizessem? A kérdés (amely nem ilyen alakban hangzott el tavaly) jogos, elismerem. A válaszom ez: igazán könnyelmű sohasem voltam a könyvvásárlásban. Voltak életemben esztendők tekintélyes számmal, hogy könyvet egyáltalán nem vásároltam. Amíg Anyám

8 élt, csöndes szemrehányást éreztem közelében, valahányszor új könyvvel tértem haza. Pedig könyvre én soha pénzt el nem vontam attól, ami neki járt. A teljes fizetésemet átadtam neki a hó elején. Könyvet én legfölebb a mellékjövedelmemből vásároltam. Az Újságban, vagy a Nyugatban megjelent írásaimért kapott honoráriumból. Azzal az érzéssel vettem meg a könyvet, hogy munkámnak az az igazi jutalma. Nem vagyok mániákus könyvgyűjtő. Csak azt veszem meg, ami érdekel és aminek valamikor használt tudom majd venni, mert érdeklődésemnek körébe tartozik. Érdeklődésemnek a köre jóval szűkebb, mint a Magáé, de a művészeten és az irodalmon túl beléje tartozik a történelem is, különösen az, amit műveltségtörténelemnek neveznek. Meglepődni látszott azon, hogy filozófiai tárgyú könyveim is vannak. Vannak, mert a filozófia iránt valamikor nagy volt bennem az érdeklődés. Condillac és Berkeley könyvét (azokat a példányokat, amelyeket Várkonyba vittem) még egyetemi hallgató koromban vásároltam. Az egyetemen én rendszeresen hallgattam Alexander Bernátot,

9 sőt u.[gy]n.[evezett] filozófiai szemináriumi gyakorlataira is eljártam (a lakására), amelyen Kantot és Spinozát olvastatta velünk. Dolgozatot is írtam s fel is olvastam. Alexander kitűnő tanár volt, remek előadó, érdeklődést keltő és kedvcsináló. Hálásan gondolok reá, noha emberi sajátságait nem kedveltem. A fenti két filozófus annálfogva is nagyon érdekelt, mert egyetemi korom végefelé nyakig belemerültem a XVIII-ik század felvilágosodási irodalmába. Rousseauról készültem disszertatiómat írni. S akkor, talán 1899-ben, szereztem meg Diderot összes műveinek 20 kötetes kritikai (Assézat-Tourneux-féle) kiadását,

1

0 továbbá 1898-ban, első olaszországi utamon a Système de la nature-nek egy korai kiadását Velencében." Filozófiai érdeklődésem a spekulatív filozófia iránt volt nagy. Szánt szándékkal szakítottam el tőle magamat, amikor észrevettem, hogy fogalmakban kezdem látni a világot és az életet, holott én szépírónak éreztem magamat és elbeszélő művész kívántam lenni, vagyis érzékelő. 273