Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Könyvre én, jól megnézve a dolgot, sohasem költöttem többet, mint amennyit más ember cigarettára költ. Nem is kell ahhoz elvadult dohányzónak lenni, hogy valaki havi 50-60 pengőt költsön cigarettára. Nem beszélek egyéb férfi-passziókról, amelyek jóval költségesebbek és amelyeknek az én életemben semmi részük sem volt. Milyen lett volna az életem könyv és utazás nélkül? Amúgy is elég sivár volt. Milyen lenne hátralevő életem havi 150 pengőni nyugdíjjal, de könyvek nélkül? És még egy valami: könyveimet én sohasem tekintettem a magam önző tulajdonának. Mindig arra gondoltam, hogy valamikor kiegészítésére szolgáljanak majd azoknak a hiányoknak, amelyek szakkönyvtárainkban tátonganak. Bibliofil én csak annyiban vagyok, hogy élvezni tudom a külső megjelenésére is szép könyvet. A Bibliofil Társaság

1

2 választmányába alighanem - sohasem kérdeztem meg tőle - boldogult Majovszky Pál

1

3 ajánlására hívtak meg. Ott sikerült egy és más helytelen szándék megvalósulását megakadályoznom, viszont elérnem, hogy néhány nekem kedves író könyve művészi köntösben jelenjék meg (Ambrus,

1

4 Színi novellái,

1

5 Riedl Frigyes Magyarok Rómábanja).

1

6 Nem vadászom első kiadásokra, sem ritkaságokra (nem is lenne hozzá módom), de ha utamba vetődik valamelyikük és áldozat nélkül megkeríthetem, ráteszem a kezemet. Stendhallal

1

7 sem járok el mániákusan. Kérdezte tőlem, hogy a Le Rouge et Noir hány kiadásban van meg? Nem hatban, amint rögtönözve mondtam, hanem nyolcban. Csakhogy mindeniknek más-más a jelentősége, részben más-más a szövege is. Nem érzek abban semmi bűnt, önmagam iránt való vétket, vagy mulasztást sem, hogy Stendhalból olyan gyűjteményem van, amilyen, azt hiszem, senkinek ebben az országban. Nem vagyok rá büszke, sem hiú, csak azt gondolom magamban, hogy talán jó az, ha olyan nagy író mindenfelől való megismerésére megadatik a lehetőség olyan kicsiny és távoli országban is, mint a mienk. Még sokat tudnék erről a tárgyról írni, de legalább ennyit el kellett mondanom, hogy bizonyos dolgokat tisztán láthasson. Abbracci affettuosi de V[ostr]o Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/104. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 Ld. 1461/14. 2 U.o. 3 Ld. 1402/3. 4 Ld. 1392/6. 5 Ld. 1465/6. 6 Ld. 1465/5. 7 Ld. 1465/7. 8 Ld. 1293/6. 9 Alexander Bernát (1850-1927) filozófiai író, publicista, kritikus, a budapesti egyetem filozófiaprofesszora. Az ifjú FL támogatója volt; ő rendelte tőle Nietzsche: A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus c. művének fordítását és bevezető tanulmányát, valamint több cikket a Műveltség Könyvtára ill. a Világirodalmi Lexikon számára. 1

0 Diderot, Denis: Oeuvres complètes... I-XX. Paris, 1875-1877. 274