Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Zengővárkonyi egyházközségi ir. Zengővárkony. Kézírás. Címzés (nyomt.): Nagytiszteletű Református lekészi hivatalnak (kézzel:) Zengővárkony up. Pécsvárad. A boríték fejléce: Tolnai Ref. Egyházmegye esperese, Kajdacs. A levélen kézzel: 708. szám. Gilicze Sándor ld. 1306. sz. 1 Gilicze levele válasz FL 1941. XI. 11-i keltezésű, e kötetben nem közölt levelére. Dunamell. Ref. Ek. lt. A/10, b. A Tolnai em. ír. 2 Mező Benő madocsai ref. lelkész. 3 Nagykálozy Sándor pécsváradi ref. lelkész. 4 FLék ekkori kajdacsi látogatásáról nincs adat. 1414. FÜST MILÁN - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1941. XI. 14. Kedves jó Barátom, szóbéli köszönet mindenért, bár őszintén szólva, ma se vagyok egész biztos benne, hogy mit írt?' Vannak még egyes szavak, amelyek a feleségemmel 2 együtt való szor­gos analyzis után is bizonytalanok maradtak. Illetve, azért mégis tudom, mit jelenthet­nek, mert érzem s ezért a köszönet! Holtfáradtan. Lediktáltam. 3 Most van tetvészés alatt. Fiatal (és kedves) barátaim, köztük a kiváló Gelléri Andor Endre, 4 (ismeri a munkáit?) - már nekiestek, megálla­pítandó, nincs-e benne túlsokszor az „a" betű? Semmi szuverenitásom. Hét évet dol­goztam rajta s úgy, ahogy mondom, éjt nappá téve s most, hogy befejeztem, oly gyenge vagyok s oly bizonytalan, - semmi öntudatom, önhittségem, az első szél elfúj. Iste­nemre mint a diák drukkoltam, szól-e már a telefon, olvasott-e már belőle valamit s nincs-e roppanás valahol a munkában? - Mikor készen lettem, kedves feleségem biztatására, (aki különben nagyon szíves üdvözleteit küldi,) - no, szóval, a feleségem akaratából megittam egy kis üveg Heidsicket, - tíz éve van itthon s mindenféle nagy­szerű percekre, halogattuk, tartogattuk s most azt mondtuk egymásnak: itt a nagyszerű perc, - csakhogy nem ízlett. Amit akar az ember, vagy megrendez: sose szokott sike­rülni, csak a véletlen tudja felemelni az embert. - S mármost mit csináljak? Pihenjek? Hogy kell azt? Megtöltöttem tehát négyszáz cigarettát. Tudnia kell ugyanis, hogy olyan emberrel van dolga, - nyughatatlan emberrel. Én nemcsak hogy nem tudok tét­len lenni, de lehetőleg mind a két kezemet foglalkoztatom egyszerre. Isten úgy segél­jen. De még az is van, hogy ugyanakkor a lábammal is csinálok valamit. Száz példát tudnék erre, de nem szeretném, hogy kinevessen. Megtöltöttem tehát a cigarettákat. Két villamoslámpa kijött a foglalatából (jobban mondva: körte,) - vagyis a ragasztékja kiszáradt s a belső finom huzalocskák a forgás folytán elszakadtak, - 4 pengő kár, ­megcsináljuk. Gipszet, enyvvel elegyítve beragasztottam, a huzalocskákat megtoldot­tam, odaforrasztottam, - a lámpák égtek, remek! - Gyerünk tovább! Mi baj van még 182

Next

/
Thumbnails
Contents