Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1380. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1941. VIII. 27. Carissimo, Gellérttel

1 az imént beszéltem. Megdöbbentő dolgokat hallottam tőle. Mindenek előtt azt, hogy a Nyugatot a miniszterelnökség megszüntette. Érvényesítette a miniszteri rendeletnek (Imrédy)

2 azt a pontját, amely a lapengedélyt személyhez köti (Babits). B. [abits] halálával a folyóirat önmagától megszűnt. Erről már polgármesteri végzést is kapott a vállalat. De még ezt megelőzően beadta Illyés a kérvényt, amelyben a maga számára kéri az engedélyt. Megmozgattak minden követ, igen magas helyzetű urak jártak el: ott hallani sem akartak a Nyugat életének meghosszabbításáról. Már annak idején, mikor a lapokra és folyóiratokra rávetették magukat, csak a legnagyobb munkával sikerült kivívni, hogy a folyóirat továbbra is megjelenhessék a maga régi nevén. Illyésnek volt ez köszönhető, mert személyes kapacitálással sikerült meggyőznie Imrédyt arról, hogy a Nyugat és Babits személye elválaszthatatlan egymástól. Ezúttal azonban nem sikerült. A Nyugatnak éppen a neve az, amiről tudni nem akarnak. Abban látják a folyóirat múltját, szabadkőművesi (!) jellegét és egykori zsidó vezetőinek emlékét megörökülve. A helyzet most az, hogy Illyés engedelmet kap új folyóirat indítására. (A Nyugat tervezett Babits-száma már nem jelenik meg, összegyűlt anyaga az Emlékkönyvbe

3 kerül.) Az új folyóiratnak mindjárt a címe körül nagy bonyodalom támadt. A miniszterelnökség (sajtóosztály) jó néhány címet elutasított, semleges, szagtalan és ízetlen címet követelt. Végre nagynehezen elfogadta azt, hogy „Magyar Csillag"

4 legyen a címe. (Che bello! - mondaná legmélyebbre leeresztett baritonján olasz barátom.) A Nyugat előfizetőit körlevélben értesítik, hogy kárpótlásul a Babits-emlékkönyvet küldik nekik, az elmaradt szám fejében. Éppen ezért nagyon sürgőssé lett a kötet megjelenése. Október közepére ígéri a körlevél. Nagy baj ez, jól tudom, mert az következik belőle, hogy szeptember 1 -je a legvégső határideje a Maga kézirata beküldésének. Addigra meg is kell kapnia Gellértnek. A másik baj az, hogy 5-6 lapnál nagyobb kéziratra nincsen hely. Eddig körülbelül 50 író kézirata gyűlt össze úgy, hogy az eredetileg 10 ívesre tervezett kötet 13 ívesre dagadt s ez idő szerint már is 15 íves a 2 ívnyi képes melléklettel. Ekkora terjedelmű könyv kiadása azzal a kockázattal jár, hogy tekintélyes ára miatt (körülbelül 16 p.[engő]) eladhatatlan lesz. Ezért nem is gondolhat a vállalat a terjedelem növelésére. Gellért arra kéri nagyon, hogy ne veszítse el kedvét s már kész kéziratából engedjen át 5-6 lapnyit (a könyv a Nyugat alakjában és szövegnyelő betűivel jelenik meg), talán azzal az alcímmel fölszerelten, hogy: „Részlet egy készülő tanulmányból".

5 Nehéz az én közvetítői szerepem, mert teljesen átérzem azt, amit ezekre a híreimre érezni fog. Amiket fónnebb elmondtam, arról két héttel ezelőtt még szó sem volt. Az elutazásom előtt való nap estéjén a lakásán kerestem fel Gellértet, hogy minden tudnivalót megbeszéljek véle. S két hét alatt mi minden történt! Nem tudom, lehetséges-e Gellért kívánságát teljesítenie? Igen örülnék, ha lehetséges volna. 139